A cukorbetegség kezelésére gyakran használatos hatóanyag csökkentheti a térdízületi artritiszben és túlsúlyban vagy elhízásban szenvedő emberek ízületi fájdalmát, és ezzel késleltetheti a térdprotézisek beültetésének szükségességét.

Egyre nagyobb mértékben érintik elhúzódó fájdalomproblémák a gyermekeket és a fiatal felnőtteket hazánkban.

A húgyhólyag ellenőrzésére szolgáló urodinamikai vizsgálatok (UDS) bevett módszerek a vizelési panaszokkal és kismedencei szervsüllyedéssel küzdő betegek kivizsgálásában, különösen a neurogén rendellenességekben szenvedőknél, az inkontinencia okának tisztázása érdekében diagnosztikai értékelést igénylő összetett tüneteknél, valamint az invazív és sebészeti kezelési lehetőségeket fontolgató betegeknél.

A csecsemő- és gyermekkori hirtelen keringésmegállás patofiziológiája jelentősen eltér a felnőttkoriétól, és ritkábban is fordul elő. Sajnos a sikeres gyermekkori újraélesztések aránya alacsony, az idegrendszeri kimenetel pedig sokszor kedvezőtlen.

A reumatológiai betegségek legfőbb tünete a mozgásszervi fájdalom, ennek megfelelően a reumatológiai gyógyszeres terápia egyik legfontosabb törekvése a fájdalom és gyulladás csillapítása, optimális esetben megszüntetése.

A neuropathiák gyakran társulnak népbetegségekhez, úgymint a cukorbetegséghez, hypothyreosishoz, de számos egyéb ritkább kórkép kísérőjelensége lehet. A neuropathiák gyakoriságuk ellenére sokszor aluldiagnosztizáltak, de az is előfordul, hogy a perifériás neuropathia hívja fel a figyelmet egy betegségre, vagy hiányállapotra. A szerzők az alapellátásban foglalkozó kollégák részére összefoglalják a leggyakoribb tüneteket, a neuropathiák patogenezisen alapuló osztályozását, a legfontosabb diagnosztikai és kezelési módszereket.

A fájdalom csillapítása az orvoslás minden területén kiemelt fontosságú. A fogorvosi beavatkozásokat követő fájdalom hatékony és biztonságos kezelése kulcsfontosságú, nemcsak a páciens életminősége, hanem a bizalom és elégedettség fenntartása, továbbá a funkció helyreállításának szempontjából is. Ez az összefoglaló segítséget nyújt az orvosoknak a megfelelő posztoperatív fájdalomcsillapításban.

A fájdalomcsillapítás iránti igény, illetve a csökkentésre irányuló mozdulatsor vélhetően egyidős az emberiség történetével. Kisebb léptékben: végigkíséri az egyén létét, a születés pillanatában átélt, a világra rácsodálkozó öntudatlan fájdalomtól az élet során megélt különféle fájdalomaspektusokig.

A fájdalomcsillapítás az egyik legalapvetőbb tevékenység a mindennapi gyakorlatban. Nemcsak azért, mert az akut, és természetesen a krónikus fájdalom is egy kellemetlen, ugyanakkor szubjektív élmény, hanem azért is, mert a fájdalom olyan kórtani folyamatok triggere, amelyek direkt módon endokrin, cardiovascularis és pszichés kórképeket is elő tudnak idézni, de közvetetten gyakorlatilag bármely szervrendszerre képesek hatni.

A fájdalom fontos és gyakori egészségügyi problémát képez évezredek óta, és az alapellátásban is az orvoshoz fordulás egyik leggyakoribb oka (1, 2). A fájdalom lehet lokalizált (helyi) vagy generalizált (általános), akut (heveny), mely napokon belül vagy maximum egy hét alatt elmúlik, vagy hosszabban tartó, krónikus (idült), amely hetekig vagy hosszabb ideig is eltarthat.