Fendler Judit, a Szegedi Tudományegyetem kancellárja 2026. szeptember 28-án megjelent, „A radiológiai képesség ki- és visszaszervezése” című írásában lényegében harmincöt év magyar képalkotó-diagnosztikai történetét egy nagy ívű folyamatként írja le. A történet kiindulópontja a rendszerváltás utáni tőkehiány, ami miatt a CT-, MR- és más képalkotó technológiák gyors fejlődését az állami egészségügy beruházási lehetőségei nem tudták követni. Ebbe a résbe lépett be a magántőke. Fendler az első jelentős szereplőként a mai Affidea elődjét, a Nemzetközi Egészségügyi Központot, a NEK-et említi, amely 1991-ben nyitotta első képalkotó központját a budapesti MÁV Kórházban. A társaság mögött, Fendler leírása szerint, izraeli befektetők álltak. [1]

A Pécsi Tudományegyetemen több éves munkával hoztak létre egy adatbázist, amelynek segítségével az egész országban javulhat az epilepsziában szenvedők élete.

Köszönhetően a Baranya vármegyei kórházak összevonásának a PTE Klinikai Központtal, 2024-ben megindult a Szigetvári Kórházban az ambuláns epilepszia ellátás. A páciensek száma megduplázódott, az ellátás minősége javult.

A PTE-n folyó kutatás és adatgyűjtés révén tovább javulhat a gyógyszeres kezelések hatásfoka, könnyebben megelőzhetővé válhatnak a rohamok.

Az epilepsziás rohamokat számos, változatos megjelenésű, nem epilepsziás eredetű paroxysmalis jelenségtől kell elkülönítenünk. Ezek közül a legfontosabbak: syncope, pszichogén nem epilepsziás roham, migrén, TIA, transiens globális amnézia és egyes parasomniák.

Beszélgetés Janszky Józseffel, a PTE Neurológiai Klinikájának igazgatójával, a Magyar Epilepszia Liga elnökével a február 14-i világnap alkalmából.

Freund Tamás, az MTA elnöke adta át az Akadémiai Aranyérmet, az Akadémiai Díjakat, a Wahrmann Mór-érmet, és az Akadémiai Újságíró Díjat.

A lamotriginnek a jövőben is első vonalbeli hatóanyagnak kell maradnia a fokális epilepszia kezelésében – derül ki a SANAD II vizsgálatból. Ellenben az eredmények nem támogatják, hogy a levetiracetám és a zoniszamid is első vonalbeli kezelést jelentsen.

Diagnosztizált és kezelt fokális epilepsziában szenvedő beteg rohamhalmozódása esetén az antiepileptikus kezelés revideálása javasolt. Felmerülhet a már szedett antiepileptikum dózisának átmeneti vagy tartós emelése, de újabb antiepileptikum adjuválása is.

Az epilepsziás betegek 66−75%-a tartós remisszióban van. A generalizált formakörbe tartozó esetek több mint 80%-a remisszióba kerül az első antiepileptikum beállítását követően, míg a fokális felnőttkori epilepsziában lényegesen rosszabb a prognózis, itt műtéti megoldást is fel kell vetni.