Célkitűzés   Az akut myeloid leukaemiában szenvedő betegek többségénél visszaesés (relapszus) követi a kemoterápiát. Egyre biztosabbnak látszik, hogy a kemoterápiával szembeni rezisztencia és a relapszus oka a leukaemiás őssejt-populációban rejlik. A leukaemiás őssejtek sikeres eradikációjához (teljes kipusztítás) a szerzett molekuláris rendellenességek, és a szóban forgó őssejtek eredendő tulajdonságainak átfogó ismeretére lenne szükség. Áttekintésünkben sorra vesszük azokat a közelmúltbeli kutatásokat, amelyek az akut myeloid leukaemia olyan molekuláris markereire derítettek fényt, amelyek újabb terápiás eljárások kidolgozásához vezethetnek, és amelyek végső célja a leukaemiás őssejtek eradikációja.     A legújabb eredmények   Újabb specifikus sejtfelszíni antigének felismerésével nemrégiben lehetővé vált a leukaemiás őssejtek azonosítása és elkülönítése az egészséges hemopoetikus őssejtektől. A leukaemiás őssejtek és a közvetlen sejtes és molekuláris környezet (niche) kölcsönhatásával kapcsolatos újabb elméletek révén ismertté vált, hogy milyen mechanizmusok szabályozzák a leukaemiás őssejtek túlélését és kemorezisztenciáját. A HOX gén expresszióját szabályozó fehérjéket és a kromatin módosulásáért felelős enzimeket – nevezetesen például a CDX2-t, illetve a hDOT1L-t – érintő genetikai eltérések közelmúltbeli feltárása az őssejtek megújulásában és leukaemiás transzformációjában kulcsszerepet játszó elváltozásokra derített fényt.   Összegzés   A leukaemiás őssejtek újabb markereinek és túlélési mechanizmusainak felfedezése növeli annak lehetőségét, hogy specifikusan célba vegyük és véglegesen kiirtsuk a leukaemiás őssejteket, és ezáltal potenciálisan javítsuk az akut myeloid leukaemia klinikai kimenetelét.    Kulcsszavak   Akut myeloid leukaemia, sejtfelszíni antigének, hemopoetikus őssejtek, hiszton metiltranszferáz, HOX gének, leukaemiás őssejtek