Idős, törékeny, nem-valvuláris pitvarfibrillációban (NVPF) szenvedő betegek esetén az egyes NOAC szerek alkalmazása változó módon befolyásolta a stroke/szisztémás embolizáció (SE), valamint a major vérzés (MB) kockázatát. Az apixaban és a rivaroxaban a stroke/SE alacsonyabb kockázatával társult, warfarinnal összehasonlítva. Továbbá, az apixaban és a dabigatran a MB alacsonyabb, a rivaroxaban pedig magasabb kockázatával társult, mint a warfarin. Továbbá az apixaban alacsonyabb stroke/SE kockázattal társult, mint a rivaroxaban. Az idős, törékeny CMS Medicare populációban valamennyi NOAC csökkentette a bármely okból bekövetkező halálozás kockázatát warfarinnal összehasonlítva.

Ebben a vizsgálatban a magas kockázatú, elhízással küzdő, nem-valvuláris pitvarfibrillációban (NVPF) szenvedő populációban a nem K-vitamin antagonista orális alvadásgátlók (NOAC) eltérő kockázatot mutattak a stroke/szisztémás embolizáció (SE) és a major vérzéses szövődmények (MB) tekintetébenben a warfarinnal összehasonlítva.

Omega-3 zsírsavak – A DHA szerkezeti és funkcionális szerepet játszik az agyban, valamint a szem retinájában¹.

A tenziós típusú fejfájás a leggyakoribb elsődleges fejfájásbetegség és egyben a leggyakoribb neurológiai kórkép világszerte. Patomechanizmusa nem teljesen tisztázott, genetikai, perifériás és centrális mechanizmusok állhatnak a betegség hátterében.

Az áttörés új kezelési lehetőségekhez teremthet a súlyos csonttöréssel élők és csontvesztéssel küzdő daganatos betegek számára.

A csaknem 8700 személy bevonásával végzett kínai CLHLS vizsgálat asszociációt mutatott ki a fehérjében és gyulladásgátló anyagokban gazdag étrend, illetve a demencia kockázatának csökkenése között.

Az alábbiakban összefoglalt tanulmány szerzői a pitvarfibrillációban stroke-prevenció céljából alkalmazott alvadásgátló szerek hatásossága és biztonságossága szempontjából alapvető jelentőségű terápiás perzisztenciát elemezték. Az adatok azt jelzik, hogy az apixaban a non-perzisztencia kisebb kockázatával társult, mint a dabigatran, a rivaroxaban vagy a warfarin.

Az asztma bronchiale és a krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) elkülönítése időskorban nehezebb: a két kórkép közt gyakori az átfedés, ezért a differenciáldiagnózis és a terápia fokozott odafigyelést igényel.

A gyors és dinamikus változások idején diagnosztikai buktatókat rejt a „normális” és „kóros” elkülönítése.

A végstádiumú szívelégtelenségben szenvedők kezelésében látványos előrelépést hozhat a xenotranszplantációhoz köthető várakozások sikeressége, de a beültethető mechanikus keringéstámogató eszközök is alapjaiban változtathatják meg a jelenlegi transzplantációs indikációs kritériumokat.