A prosztatarák gyakoriságánál fogva az egyik legnagyobb jelentőséggel bíró daganatos megbetegedés a férfiak körében. Ezen összefoglaló az epidemiológiai adatok mellett áttekintést nyújt a szűrésben leggyakrabban használt prosztataspecifikus antigén ismérveiről és azokról a további markerekről, melyek segítségünkre lehetnek a betegség diagnosztizálásában. Bemutatásra kerülnek a prosztatarák korszerű terápiájának legfontosabb elemei, mind a műtéti, mind a gyógyszeres, konzervatív kezelési eljárások. A betegkövetés szintén kiemelt jelentőségű, amely rendszeres, fegyelmezett orvos-beteg kapcsolatot követel meg. Ezen közleménnyel szeretnénk felhívni a figyelmet a prosztatarák fontosságára, időben történő diagnosztizálásának meghatározó szerepére, az egészségnevelés és az egészségtudatosság alapvető szerepére.

Az emlőrák a leggyakoribb daganatos betegség a nők körében, ugyanakkor a számos új, modern kezelési lehetőségnek köszönhetően az időben felismert esetek jelentős aránya meggyógyítható.

Egy új tanulmány azonban arra a következtetésre jutott, hogy mindkét mell eltávolítása nem jelent előnyt a túlélés szempontjából, írja a Qubit.

Újabb daganattípusok esetében válhat alkalmazhatóvá egy már használt gyógyszeres terápia azzal az eljárással, melyen a Szegedi Biológiai Kutatóközpontban dolgoznak.

A megfelelő eszközzel végzett, rendszeres szűrővizsgálat a leghatékonyabb eszköz az emlődaganat korai felismerésére.

A talazoparib-kezelés – akár dóziscsökkentéssel, akár a nélkül – javuláshoz vezet a globális egészségi státusz/életminőség, illetve számos funkcionális és tüneti mutató vonatkozásában – a kezelőorvos által választott kemoterápiával szemben; derül ki az EMBRACA-vizsgálat alcsoportelemzéséből.

A nők körében az egyik leggyakoribb halálok az emlődaganat, amely az összes daganatos megbetegedés 14 százalékát teszi ki. A halálozások számát egyharmadával csökkenthetné, ha a nők 70 százaléka részt venne a szervezett szűréseken.

Az olaparib-kezelés javulást idéz elő a csíravonalbeli BRCA1/2-mutációt hordozó, HER2-negatív, metasztatizáló emlőrákos betegek életminőségében (1).

A DNS hibajavító mechanizmusokban szerepet játszó génekben előforduló génmutációk funkcióvesztést okoznak, melyek növelik az emlőrák kialakulásának rizikóját. Ilyen mutációk leggyakrabban a BRCA1 és a BRCA2 génekben fordulnak elő. 

Az EMBRACA vizsgálathoz kapcsolódó retrospektív elemzések a talazoparib-kezelésre adott válaszrátát illetően, valamint a központi idegrendszeri áttétekkel rendelkező betegek kezelését illetően szolgálnak újabb információkkal.