A szívelégtelenség kezelésében az elmúlt években, évtizedekben egy sikerkorszaknak lehettünk szemtanúi, hiszen számos randomizált kontrollált vizsgálat igazolta különböző készítmények mortalitás- és morbiditáscsökkentő hatását a szívelégtelenség fenotípusainak teljes spektrumán. A napi klinikai gyakorlatban az egyértelmű ajánlások, evidenciák ellenére a prognózismódosító gyógyszeres terápia alkalmazási aránya szuboptimális. Jelen összefoglalónkban a mineralokortikoid-receptor-antagonisták szívelégtelenség kezelésében betöltött szerepét, alkalmazásának gyakorlati megfontolásait tárgyaljuk.

Az alábbi szakirodalom analízis célja a koenzim Q10 oxidált és a redukált formájával végzett szupplementáció hatásainak vizsgálata a kardiovaszkuláris betegségek megelőzésében szívelégtelenségben szenvedő betegeknél, és annak meghatározása, hogy a két koenzim Q változattal végzett szupplementáció orvosi alkalmazhatósága között van-e különbség.

A North Carolina State University kutatói a Journal of Investigative Dermatology folyóiratban közölt cikkükben arról számoltak be, hogy sikerült megtalálniuk az atópiás dermatitiszt kiváltó fehérjét.

A szívelégtelenség napjaink egyik legnagyobb népegészségügyi problémája. Jelenleg is magas és egyre növekvő prevalenciájú kórkép. Számos probléma merül fel a szívelégtelen betegek gondozásával kapcsolatban, mely problémák egy jól szervezett gondozási program keretében megoldhatók.

A szívelégtelenség nem jelent egységes patológiai diagnózist, sokkal inkább jelent klinikai szindrómát, egyben rendkívül súlyos, világméretű népegészségügyi problémát is.

A krónikus szívelégtelenség incidencia s prevalencia az elmúlt évtizedben tovább emelkedett, progrediáló, rossz prognózisú betegség, mely gyakran, főleg 65 év felett, igényel kórházi ellátást.

A szívelégtelenség kezelésében az angiotenzinreceptor-neprilizininhibitort 2015-ben hagyta jóvá az FDA, illetve Európában is abban az évben fogadták el.

Az amiloidózis bizonyos fehérjék kóros formában történő extracelluláris lerakódását jelenti, mely érintheti a szervezet egészét is. Az összes forma prognózisát leginkább a szív érintettsége határozza meg, de érintett lehet a vese, továbbá polyneuropathia is kialakulhat. A diagnózis alapvetően szövettani mintavétellel, tömegspektrometriával, genetikai szekvenálással történik, de kiemelt szerepe van a képalkotó vizsgálatoknak is. A terápiás lehetőségekben áttörést hoztak orális, subcutan,  intravénás és biológiai terápiák.

A tartósan lélegeztetésre szoruló, túlélt betegek esetében „Postintensive care syndrome” is kialakulhat, mely a légzőszervi mellett komplex muszkuloszkeletális rehabilitációt is szükségessé tehet.

Egy vérvizsgálattal megjósolhatók a (nem a szívet érintő) műtétek után várható kardiális komplikációk, írja az OTSZ Online.