Mit kellene tartalmaznia egy kórházi takarítási rendszernek? Hogyan ellenőrizhető a kórházi higiénia? Elég a napi egy fertőtlenítés? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a B+N Magyarország Kft. cikksorozatának első részében.

Fendler Judit, a Szegedi Tudományegyetem kancellárja 2026. szeptember 28-án megjelent, „A radiológiai képesség ki- és visszaszervezése” című írásában lényegében harmincöt év magyar képalkotó-diagnosztikai történetét egy nagy ívű folyamatként írja le. A történet kiindulópontja a rendszerváltás utáni tőkehiány, ami miatt a CT-, MR- és más képalkotó technológiák gyors fejlődését az állami egészségügy beruházási lehetőségei nem tudták követni. Ebbe a résbe lépett be a magántőke. Fendler az első jelentős szereplőként a mai Affidea elődjét, a Nemzetközi Egészségügyi Központot, a NEK-et említi, amely 1991-ben nyitotta első képalkotó központját a budapesti MÁV Kórházban. A társaság mögött, Fendler leírása szerint, izraeli befektetők álltak. [1]

A 2-es típusú cukorbetegség szövődményei révén rokkantságot, korai halálozást okozó betegség. Az egyre növekvő számú cukorbeteg komplex ellátásában egyre nagyobb felelősség hárul a háziorvosi praxisokra. 

Az időjárási előrejelzés következtében szombattól kedd éjfélig másodfokúra mérsékelte az országos tisztifőorvos a hőságriasztást.

Az egészségügyi miniszter korábbi ígéretének megfelelően a mai naptól kezdve végleg leállították az arcfelismerő beléptető rendszereket.

A klinikai kutatások visszaesése veszélyt jelent az orvostársadalom nemzetközi versenyképességére és a betegek terápiás lehetőségeire, írja a Telex.

Az Országgyűlés tegnapi ülésén nagy vihart kavart a szívhangrendeletről szóló kérdés, a miniszter most dokumentumokat tett közzé ezzel kapcsolatban.

A Direkt36 elemzése a hazai onkológiai ellátás egyik legégetőbb feszültségpontjára világít rá, ami rendszerszintű kockázatot jelent a betegeknek.

Velkey György a választás utáni "tárgyilagosság igényével" tekinti át a rendszerváltás óta eltelt évek kudarcait és eredményeit a Magyar Kuríron.

A 2013 és 2022 közötti tíz évben több mint 100 000 magyar állampolgár halála írható annak a számlájára, hogy a hazai megelőző szolgáltatások elmaradnak a visegrádi országok átlagától. A magyarországi összhalálozás 8%-áért a V3-as szintnél gyengébb prevenció, illetve a bizonyítékokon alapuló orvosi eljárások kevésbé hatékony alkalmazása felelős.