Javában készülődnek év végi karitatív eseményeikre a civil szervezetek: országszerte osztanak majd meleg ételt, hideg élelmiszercsomagot és ruhát.

Mádl Dalma, a Karitász jószolgálati nagykövete Mádl Ferenc köztársasági elnökké történt beiktatása óta ön a Katolikus (korábban Magyar) Karitász jószolgálati nagyköveteként rendszeresen részt vesz a szervezet munkájában. Miért éppen a Katolikus Karitászt választotta? – Talán úgy fogalmaznék, hogy kölcsönösen megtaláltuk egymást. A Karitász főtitkára, Adányi László keresett meg és kért fel, hogy legyek a segélyszervezet „jószolgálati nagykövete”. Ez többek között azt jelenti, hogy amikor a Katolikus Karitász egy-egy nagyobb segélyakciót szervez vagy új segélyprogramot indít, elmegyek velük az ország különböző részeire. Közvetlen és tevékeny a kapcsolatunk, ami természetesen nem jelenti azt, hogy nem követem figyelemmel a többi, elsősorban a három másik nagy szeretet- és segélyszolgálat – a Máltai Szeretetszolgálat, az Ökumenikus Szeretetszolgálat és a Magyar Vöröskereszt – munkáját. Mit kell tudni a szervezet tevékenységéről? Ön hogyan tudja segíteni a munkájukat? – A Katolikus Karitász önkéntesekből áll, egyházmegyékre bontva működik. Az adott egyházmegyei karitászközpont igazgatója irányítja a térség kisebb központjait. A munkatársak igyekeznek helyi szinten segíteni a rászorulókon, magukat a segítségért fordulókat is belevonva a munkába. Amikor hivatalos külföldi látogatásra kísérem a férjemet, és az adott országban működik karitász, mindig ellátogatok vagy a központjukba, vagy egy általuk működtetett intézménybe. Úgy gondolom, rendkívül fontos a kapcsolattartás, és ezek a látogatások tükrözik a karitászdolgozók munkája iránti érdeklődést. Amikor a férjem nélkül utazom a határon túlra, nagyrészt a Karitásszal megyek. Így már többször jártam Kárpátalján, az árvíz sújtotta területeken, de iskolákban, óvodákban, szociális intézményekben is. Az erdélyi Déván Böjte Csaba ferences szerzetes árvaházát és gyermekotthonát látogattuk meg, legutóbb pedig a Vajdaságba mentünk. Kárpátaljai utam egyik emlékezetes állomása volt a Kárpátaljai Ferences Misszió, amely a Karitász ottani munkatársaival közösen segíti a rászorulókat. Szervezetünk egyébként nemcsak anyagi segítséget nyújt a rászorulóknak, hanem gazdája például több idősotthonnak is, ahol a nyugdíjasok méltó körülmények között élhetnek. Emellett működteti a Szakápolási és Fogyatékosokat Támogató Szolgálatot, a Vasúti Szociális Szolgálatot és a Rév Szenvedélybeteg-segítő Szolgálatot. Az önkéntesek idejüket, energiájukat, szeretetüket adják a segítségért hozzájuk fordulóknak, és kötelességemnek érzem, hogy ezt a munkát a lehetőségeimhez mérten támogassam. S talán a nagyközönség figyelmét is jobban fel lehet hívni a bajokra, ha részt veszek egy-egy programon. Igyekszem a közvélemény figyelmét ráirányítani arra, hogy sok helyen elkél a segítség. A közeljövőben több karitászhoz köthető programom is lesz: például a nagy tiszai árvíz helyreállítási munkálatainak befejezéseként Gulácson felszentelik az új templomot, és úgy gondolom, ez az ünnep méltó lezárása lesz a közös erőfeszítéseknek. Itt említeném meg a karácsony előtti játékgyűjtő akciót is, amelynek eredményeképpen sok nagycsaládos karácsonyfája alá kerülhet játék.