A szemle alapjául szolgáló populáció alapú kohorsz vizsgálatban a VTE miatt antikoaguláns kezelést újonnan kapó betegek körében az apixaban terápia mellett alacsonyabbnak mutatkozott mind a VTE ismétlődésének, mind a vérzések kialakulásának aránya a rivaroxabannal összevetve.
Vénás tromboembóliás eseményen (VTE) átesett betegek esetén legalább 3 hónapig, vagy annál hosszabb ideig tartó alvadásgátló kezelést javasolnak. Az utóbbi években az új típusú orális antikoagulánsok (NOAC) a K-vitamin antagonista (VKA) kezelés vonzó alternatívájává váltak, mivel a vizsgálati eredmények azt mutatják, hogy a NOAC szerek hatékonysági és biztonságossági profilja hasonló a heparin/VKA kezeléséhez, fix dózisban alkalmazhatóak, és a használatuk nem igényli az INR rutinszerű monitorozását. Ez szignifikáns előrelépést jelent a hosszú távú alvadásgátló kezelés kivitelezésében, amit az is bizonyít, hogy az EINSTEIN vizsgálatokban a betegek dokumentáltan elégedettek voltak a rivaroxaban kezeléssel, ami jobb terápiás adherenciát, ezáltal a rekurrens VTE kockázatának a csökkenését jelentheti.
Az első vénás tromboembóliás esemény (VTE) utáni alvadásgátló kezelés időtartamát a rekurrencia becsült kockázata alapján kell megtervezni. Azoknál a betegeknél, akiknél a VTE oka átmeneti kockázati tényező volt, a kezelés időtartama 3-6 hónap. Akiknél a VTE hátterében malignus megbetegedés áll fenn, a rekurrencia kockázatát időközben újra fel kell becsülni, a betegség aktivitása, és a rákellenes kezelés alapján. Azoknál a betegeknél, akiknél a VTE-nek nem volt azonosított kiváltó oka, és alacsony a vérzéses szövődmények kockázata, meg kell fontolni a személyre szabott, határozatlan idejű alvadásgátlást. Nagy fázis 3-as vizsgálatok igazolták, hogy az új típusú orális antikoagulánsok (NOAC), a rivaroxaban, dabigatran és apixaban hatékonyak ebben az indikációban. Ezeknél a szereknél nincs szükség monitorozásra, és dózismódosításra, ezért a kiterjesztett alvadásgátló terápiát könnyebben kivitelezhetővé, és a betegek számára elfogadhatóbbá teszik
Az alvadásgátló gyógyszeres paletta egészen az utóbbi évekig meglehetősen szegényes volt. Az antikoaguláns kezelés fegyvertára a múlt század nyolcvanas évei közepéig csak a frakcionálatlan heparinból (UFH) és a K-vitamin-antagonistákból állt. Új lendületet a kis molekulatömegű heparinok (LMWH) bevezetése adott, majd – újabb közel húsz év után – alig néhány éve megjelentek a szelektív FIIa (trombin)- és FXa-gátlók.
Ha egyetlen egészséges növényi olajat kellene megnevezni, a többség valószínűleg az olívaolajat említené. De mitől különleges – ha egyáltalán az – az olívaolaj?