Az MTA-val nagyjából egykorú az az ősplatán, amely a fővárosi önkormányzat és a Magyar Tudományos Akadémia közös kezdeményezésére mától „a Tudomány Fája” címet viseli.
A bibircses, vagy ismertebb nevén közönséges nyír (Betula pendula) Finnország nemzeti fája. Tudományos nevének eredetét az alábbiakkal magyarázzák: a Betula nemzetségnév a latin bauto, -ere = ütni, levágni igéből ered. Ennek oka egyrészt az lehet, hogy a nyír ágai a rossz gyerekek megfenyítésére szolgáltak, másrészt az, hogy a római liktorok (hatósági közkatonák) vesszőnyalábjaihoz (fasces) való anyagot ez a fa szolgáltatta. A pendula = lecsüngő a fa ágrendszerének sajátosságára utal.
A vízzel az emberi szervezetbe kerülő Desulfivibrio baktériumok egyes fajai váltják ki az idegsejteket elpusztító fehérjék túltermelődését, írja az Index.
Nyelvészeti tekintetben sok vitát váltott ki a tiszafa magyar nevének eredete. Már egy 1250-ben kelt oklevél említi „Tyzafa” néven, később „Thysafa”, majd „tiza fa” megjelölést is olvashatunk. Erdélyben tiszafenyő és ternyőfa megnevezése is ismert volt, innen kerülhetett Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály Magyar Fűvész Könyvébe (1807) a ternyő tiszafa név. (A ternyő kifejezés a székelyeknél száraz vagy törpe növést jelöl.)