Csaknem fél évszázada tudjuk, hogy az anyai glukózszint a magzati inzulinválasz befolyásolásán keresztül hatással van a terhesség kimenetelére, az újabb eredmények azonban bővebb betekintést engednek a kapcsolat részleteibe.

Öt év alatt másfélszeresére emelkedett a 2-es típusú diabétesz ellenére gyermeket vállaló nők száma Nagy-Britanniában.

A terhesség alatti hiperglikémia akkor is klinikailag jelentős perinatális szövődményekhez vezet, ha a vércukorszint emelkedése nem éri el a gesztációs diabéteszt meghatározó kritériumokat. A nagy születési súly és a fokozott magzati inzulintermelés mellett nő a preeklampszia és a koraszülés, a szülés alatti komplikációk és a hiperbilirubinémia kockázata. Míg a nyilvánvaló gesztációs diabétesz ismerten növeli a kedvezőtlen perinatális kimenetel kockázatát, a terhesség alatti csökkent glükóztolerancia hatásairól kevesebb az információnk. A HAPO (Hyperglycemia and Adverse Pregnancy Outcome) vizsgálat során 9 ország 15 központjában 25 ezer várandós asszonynál végeztek standard cukorterheléses vizsgálatot a 24–32. terhességi héten (NEJM 2008; 358:1991–2002). Elsődleges végpontként a gesztációs kornak megfelelő testtömeg 90-es percentilisét meghaladó születési súly, a tervezett császármetszés, a klinikailag jelentős újszülöttkori hipoglikémia és a magzati hiperinzulinémia (a 90-es percentilis feletti C-peptid-szint a köldökvérben) gyakoriságát határozták meg. A kimenetel másodlagos mutatóiként – az éhgyomri, illetve a 75 g glükózt tartalmazó oldat elfogyasztását követő 1 és 2 óra elteltével mért vércukorértékek függvényében – a koraszülés, a vállelakadás és a szülés alatti sérülések, az intenzív ellátást igénylő neonatális problémák, az emelkedett bilirubinszint és a preeklampszia előfordulási arányát vizsgálták.   Megállapították, hogy az anyai vércukorszint emelkedésével az elsődleges végpontnak tekintett események mindegyikének nő a gyakorisága. A 4,2 mmol/l alatti éhgyomri vércukorszintet az 5,6 mmol/l feletti értékkel összevetve közel ötszörösére emelkedett a nagy születési súly, mintegy kétszeresére a császármetszés, illetve az újszülöttkori hipoglikémia és csaknem kilencszeresére a magzati hiperinzulinémia előfordulási aránya. Hasonló tendenciát figyeltek meg akkor is, ha az elemzésben a cukorbevitel utáni egy- és kétórás értékeket vették figyelembe. A vércukorszint legalsó és a legfelső kategóriáit összevetve 242–305 g különbség mutatkozott az újszülöttek születési súlya között.   Folytonos változóként vizsgálva a vércukorszintet, az érték emelkedése a nagy születési súly és a fokozott magzati inzulintermelés esélyét növelte leginkább (körülbelül másfélszeresére). Emellett szoros kapcsolatot mutattak ki az emelkedett vércukorszint és a preeklampszia, a vállelakadás és a szülés alatti sérülés (esélyhányados 1,2) között. A koraszülés, az intenzív ellátást igénylő neonatális problémák és a hiperbilirubinémia kockázata a cukorbevitel utáni egy- és kétórás értékek emelkedésével állt szignifikáns kapcsolatban. A perinatális halálozás kis incidenciáját (5,6/1000) figyelembe véve úgy tűnt, ennek kockázata nem nő a vércukorszint emelkedésével.

A British Medical Journal (BMJ); a The Lancet; a Journal of American Medical Association (JAMA) és a New England Journal of Medicine (NEJM) 2008-as első számainak tartalmából ajánljuk.

A British Medical Journal (BMJ); a The Lancet; a Journal of American Medical Association (JAMA) és a New England Journal of Medecine (NEJM) 2007-es utolsó számainak tartalmából ajánljuk.