A Parkinson-kór (PK) progresszív lefolyású neurodegeneratív betegség, melynek a négy legismertebb motoros tünete a nyugalmi tremor, a rigor, a bradykinesia és a betegség későbbi stádiumaiban kialakuló tartási instabilitas. A motoros tünetek mellett egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a nem motoros tünetek (NMS) is, melyek már a betegség kezdeti, prodromális szakaszában megjelenhetnek és a betegség előrehaladtával súlyosbodnak. A nem motoros tünetek felismerése és kezelése alapvető fontosságú a betegek életminőségének szempontjából.
Bár az új kritériumok ígéretes érzékenységet és specificitást mutattak az első fázisú adatok alapján, további érvényességi vizsgálatok szükségesek a megbízhatóságuk megerősítéséhez.
A virus fertőzések következtében kialakult neuropátiás (NP) fájdalmak a szomato-szenzoros idegrendszer károsodása következtében fellépő neuropátiás fájdalmak nagy, heterogén csoportjába tartoznak, melyek lehetnek akutak és krónikusak, érinthetik a központi és a perifériás idegrendszert vagy mindkettőt.
A legtöbb nő számára a menstruáció elmaradása nem jelent különösebb problémát, azonban a hormontermelés megszűnése számos nehezen elviselhető tünet jelentkezésével is járhat.
A spaszticitás egy akutan jelentkező betegségekhez tartozó tünet, amely krónikus betegségként viselkedik; a beteget kezelő orvosoknak fokozott figyelemmel kell kísérniük a beteg állapotának változásait, ennek megfelelően kell az adott stádiumnak megfelelő terápiás eszközöket alkalmazniuk.
A CTLA4-, PD1- és PDL1-gátlók egyre szélesebb körben alkalmazott immunellenőrzőpont-gátlók az onkológiában. Alkalmazásukkal igen tartós és kifejezett javulást tapasztalunk a túlélési mutatókban. Mellékhatásukként autoimmun betegségek is megjelenhetnek, melyek miatt a mellékhatás-menedzsmentben szemléletváltásra volt szükség.