A túlsúly és a 2-es típusú diabétesz kezelésében már gyermekkorban is elérhetővé váltak a GLP-1 analóg gyógyszerek, a terápia jelenleg 6 éves kortól, egyelőre anyagi támogatás nélkül alkalmazható.

Hozhat-e áttörést a betegelégedettségi platform, a magán- és állami szektor összehangolása, vagy az alapellátás gyökeres reformja egy olyan rendszerben, ahol még a kocsmának sincs valódi alternatívája?

Az életmód ma már a kardiológiai, diabetológiai, obezitológiai vagy éppen onkológiai irányelvekben is hangsúlyosan jelen van. De mitől válik önálló orvosi területté az életmódorvoslás, hol húzódnak a kompetenciahatárai, és mit tud kezdeni a most divatos longevityvel? Dr. Babai Lászlóval, a Magyar Életmód Orvostani Társaság Egyesület (ÉMOT) elnökével arról is beszélgettünk, mit jelent valójában „mozgást felírni”, és mikor lesznek a Mozgás Receptre programnak klinikai végpontjai is.

Az Economx-nek adott interjút Babai László, a Magyar Életmód Orvostani Társaság Egyesület elnöke, aki szólt az egyéni felelősség szerepéről is.

A dohányzás visszaszorítása, a korai felismerés, a szervezett betegutak, az új terápiákhoz való hozzáférés és az egészségügyi adatok jobb felhasználása egyszerre igényel szakmai és szakpolitikai lépéseket. 

A depresszió mára a világ második leggyakoribb munkaképesség-csökkenést okozó betegségévé vált, ám csak a páciensek töredéke jut adekvát ellátáshoz. Az innovatív gyógyszeres és agyi stimulációs terápiák mellett a korai beavatkozásokra, valamint az életmódon és reziliencián alapuló megelőzésre lenne szükség.

A cikk célja, hogy összefoglalja a HbA1c jelentőségét, a mérés indikációit, korlátait, valamint a szakdolgozók szerepét a betegedukációban és a hipoglikémia megelőzésében.

A krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) és a kardiovaszkuláris betegségek együttes előfordulása gyakori és klinikailag kiemelt jelentőségű. A két kórkép közötti kapcsolat nem csupán közös rizikófaktorokra vezethető vissza, hanem komplex patofiziológiai mechanizmusokra, beleértve a szisztémás gyulladást, az oxidatív stresszt, az endotheldiszfunkciót és a neurohumorális aktivációt.

A korai felismerés, a megfelelő gondozás és az exacerbációk megelőzése csak az alapellátás és a pulmonológiai szakellátás szoros együttműködésével valósítható meg.

A prediabétesz hazánkban is aluldiagnosztizált és alulkezelt kórkép. Az alapellátásnak kiemelt szerepe van, hiszen a beteggel való találkozáskor felismerhetik a kockázati tényezőket, kezdeményezhetik a komplex szűrővizsgálat elvégzését.