Hosszú és nehéz vajúdás után, a parlament négyéves ciklusának utolsó napján megszületett a köznyelvben csak távoltartási törvényként emlegetett jogszabály. Míg a törvényalkotók sikerként értékelik az új törvényt, addig a családi bántalmazásban közvetlenül érintettekkel foglalkozó civil szervezetek többsége elégedetlen és elhibázottnak tartja azt. A hazai civil szervezetek évek óta sürgetik a büntetőeljárásról szóló törvény módosítását, egy új jogintézmény, a távoltartás bevezetését. A tervezetet többször átdolgozták, megjárta az Alkotmánybíróságot is. A végleges, parlament által elfogadott változat idén július elsején lép hatályba. Lényeges eleme, hogy a bíróság a családi erőszakot elkövetővel szemben távoltartást rendelhet el. Vagyis, a renitens családtag 10–30 napig nem tartózkodhat otthonában, nem telefonálhat, e-mailezhet családtagjainak, sőt azoknak az oktatási, egészségügyi és közintézményeknek, templomoknak a közelébe sem mehet, ahová bántalmazott hozzátartozói járnak. A civil szervezetek elégedetlenségének legfőbb érveit a Habeas Corpus Munkacsoport nyilatkozatban foglalta össze. Szerintük a távoltartás intézményét életre hívó jogszabály „sajnálatos módon nem alkalmas az áldozatok tényleges védelmére”. Szakmailag elhibázottnak minősítik, mert nem veszi figyelembe az áldozatok emberi jogait, és figyelmen kívül hagy minden nemzetközi jogelvet, külföldön bevált gyakorlatot. Sérelmezik és elfogadhatatlannak tartják azt az eljárást, miszerint a családon belüli erőszak elkövetői csak a bírósági határozat megszületése után távolíthatók el a bántalmazottak környezetéből. A munkacsoport úgy véli, mivel a rendőrség a jövőben sem távolíthatja el azonnal családjától az atrocitás elkövetőjét, a bántalmazottak sem mernek fellépni ellene. Éppen ezért a rászorulóknak csupán egy szűk rétege élhet majd a távoltartás lehetőségével, azok, akik már nem laknak együtt zaklatójukkal.

Az államnak nem csupán a bűnelkövetők elfogására, megbüntetésére kell súlyt helyeznie, alapvető morális kötelezettsége a bűnözés okozta következmények orvoslása, az áldozatoknak okozott károk enyhítése is. E jogos társadalmi elvárásnak kívánt megfelelni a szaktárca, amikor nemrég letetette a kabinet asztalára a bűncselekmények áldozatainak segítéséről és az állami kárenyhítésről szóló törvény koncepcióját. Az új törvény várhatóan a jövő évben lép hatályba. A Gönczöl Katalin miniszteri biztos irányításával készülő törvényben világosan kifejezésre jutó gondolat: a hatóságoknak kellő empátiával kell fordulniuk az áldozatokhoz, információt, támogatást kell nyújtaniuk számukra. Fontos az is, hogy az áldozatokat jogaik érvényesítése, a büntetőeljárásbeli kötelezettségek teljesítése alatt ne érje újabb sérelem, „megbélyegzés”. A szakemberek azonban azt is tudják: a paragrafus önmagában kevés, ha a jogalkotást nem kíséri gyökeres szemléletváltás, s ha a bűncselekmény következtében szorult helyzetbe kerülők nem kapnak azonnali anyagi segítséget, költségtérítést.