A demencia részben gyakorisága, részben krónikus volta mellett gondozói igénye miatt a XXI. század egyik legjelentősebb betegségcsoportja, „népbetegsége”. Prevalenciája a korral nő, 65 év felett 5 évente megduplázódik: 65 éves korban 1% körüli, 85 év felett 30%. Nőkben minden korcsoportban gyakoribb.

A nemzetközi adatok szerint a 65 év feletti emberek 10%-ánál jelentkezik szellemi hanyatlás. A családorvosi gyakorlatban a legfontosabb, hogy a feledékenységről, az ismeretanyag csökkenéséről beszámoló idős páciens vagy hozzátartozó esetén felmerüljön a demencia gyanúja.

Mindannyian ismerünk családunkban, ismeretségi körünkben olyan személyt, aki kimagasló szellemi képességekkel rendelkezett, majd a súlyosbodó mentális hanyatlás az évek előrehaladtával a hivatásában, a társadalomban és a családban is korábbi jelenlétének, szerepének és aktivitásának fokozatos leépüléséhez vezetett. Az öregedéssel azonban nem feltétlenül jár együtt kóros mértékű szellemi hanyatlás: gondoljunk csak a 80-as, 90-es éveikben még mindig aktív és kreatív tudományos kutatókra, művészekre, szakemberekre.

A demencia jellemzően multidiszciplináris megközelítést igénylő, a neurológia és pszichiátria határterületén elhelyezkedő, neuropszichiátriai tünetegyüttes. Krónikus fennállása, gyakran progresszív zajlása során a páciensek és az őket segítő hozzátartozók számos egészségügyi és más (pl. szociális) szakterületen dolgozó szakemberrel kapcsolatba kerülnek.

A segítő szakmákban dolgozni megtisztelő feladat. A segítségre szoruló bizalommal fordul a szakemberek felé, ettől megtisztelő. Az ápolói munka, mint segítő hivatás sokrétű ismeretet, szakmai felkészültséget, határozott jellemet, empátiás képességet kíván meg gyakorlójától.

A demens emberekkel való egészségügyi kommunikáció sajnos általában meglehetősen szegényes és erőteljesen paternalisztikus. A képzésekből gyakran hiányzik ez a témakör, így sokan nincsenek felkészülve a demenciával kapcsolatos kommunikációs problémákra.

A múlt század végének és eddig a mostaninak is az egyik egészségügyi diadala a kardiovaszkuláris betegségek megfelelő kezeléséből származó mortalitás- és morbiditáscsökkenés. Az egyre hosszabb élettartam azonban mit sem ér kiváló életminőség nélkül, ám valljuk be, az öregedő ember szomatikusan és pszichésen folyamatosan hanyatlik.