A leggyakrabban érintett fiatal betegpopuláció számára az időben felállított diagnózis életmentő lehet, a betegek gondozása komplex feladat, folyamatos követést, sok esetben multidiszciplináris együttműködést igényel.

A thromboticus thrombocytopeniás purpura és a haemolyticus uraemiás szindróma patomechanizmusában lényegesen különböző a folyamat lokalizációja, kiterjedtsége, melynek következtében eltérő a klinikum és a terápia is.

A progresszió lassításának kutatása kiemelt jelentőségű. Sajnos a legelterjedtebb mechanizmus, az agyi béta-amiloid lerakódás gátlását célzó klinikai vizsgálatok ez idáig többnyire sikertelennek bizonyultak.

A szorongás számos pszichiátriai betegségben megjelenik, és számos formában okoz rendkívül nehéz érzéseket, állapotokat az azt átélő személy számára.

Az allergén immunterápia (AIT) leggyakoribb allergológiai kórképekben (allergiás rhinitis és rovarméreg-allergia) történő alkalmazásának hazánkban is elérhető és eredményesen alkalmazható lehetőségeit mutatjuk be röviden.

Az elmúlt két évtizedben a vesebetegség világszerte népegészségügyi problémává vált. A vesebetegség felismerése jelentősen csökkentheti a betegek fokozott halálozásáért felelős kardiovaszkuláris betegségek súlyosságát is.

A pszichiátria magyarországi történetének 1963-tól napjainkig sajátos szakaszai voltak. Jelenleg a pszichiátriát az a veszély fenyegeti, hogy a többi orvosi szakág mintájára specialitássá alakul.

Az asztmás betegek 5−10%-át kitevő súlyos asztmások esetén a terápiás továbblépés lehetőségét évtizedeken át a szisztémás szteroiddal történő kiegészítés jelentette. Napjainkban újabb teret nyitott a biológiai terápiás szerek megjelenése és az allergénspecifikus immunterápia. Az előbbivel csökkenthető a szteroidterhelés, az utóbbival pedig főként a betegség korai fázisában lehet befolyásolni a kórkép természetes lefolyását. Újabban előtérbe helyezik a tünetvezérelt gyógyszerelést is rohamoldó és gyulladáscsökkentő/kontrolláló gyógyszerkombináció alkalmazásával.

A kortikoszteroidok és az immunszuppresszánsok mellékhatásainak elkerülésére ad lehetőséget a biológiai terápia és az intraokulárisan adható gyógyszerek fejlődése.

Az atópiás dermatitis kezelésének alapja napjainkban is a bázisterápia és a lokális gyulladáscsökkentés, de a legújabb kutatási eredmények tükrében fokozatosan új szisztémás szerek kerülnek bevezetésre, amelyek a súlyos, refrakter esetekben nyújthatnak majd terápiás megoldást.