Örök vesztes az orvostudomány
A technológia és a tudomány új távlatokat nyitnak a gyógyításban, de megfizethetetlenek – idézi Velkey Györgyöt az MTI.
A társadalomban nagyon erős a halhatatlanság illúziója, az orvostudomány azonban képtelen megfelelni az elvárásnak, hogy halhatatlanná tegye az embereket, ezért örökké vesztes lesz – ezt Velkey György, a Bethesda Gyermekkórház főigazgatója mondta a "Mit tehet egy ember?" című kerekasztal-beszélgetésen, ahol a társadalmi felelősségvállalásról, az igazságosabb gazdaságról és a teremtésvédelemről volt szó a Katolikus Társadalmi Napokon.
Az egészségügy alapkonfliktusa jelenleg az, hogy a technológiai, tudományos fejlődés – ami létrehozta mások mellett a szervátültetést – csodálatos távlatot nyit az emberek gyógyításában, csakhogy a létrehozott új eljárások megfizethetetlenek – idézik Velkeyt, aki kitért arra is, hogy az elmúlt évtizedben elvégzett egyik kutatás szerint azokban az országokban, ahol nagy az esélyegyenlőtlenség az egészségügyben, rövidebb a várható élettartam és nagyobb a csecsemőhalálozás. És ez nemcsak a társadalom veszteseire, hanem a nyertesekre is igaz. Vagyis két azonos GDP-vel rendelkező ország közül az igazságtalanabb társadalomban rosszabbak az élet esélyei. Ebből pedig az következik, hogy érdemes "közelebb hozni egymáshoz az embereket" az egészségügyi javak megszerzésében. Úgy tűnik tehát, hogy a "racionális adatok is etikus irányba terelnek".
Egy társadalmat meghatároz, hogy miként tekint az emberre, és ha reduktív emberképet használ, azzal embertelenséget követ el – mondta a beszélgetés másik résztvevője, Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek. Ha kizárólag munkaerőként tekintenek az emberre, semmibe veszik a méltóságát, hiszen ez időről időre kiszakítja őt társadalmi kapcsolataiból, sokszor a családjából is.
Az ember titok, és kívülről senki sem mondhatja meg neki, hogy mire van szüksége – folytatta az érsek, aki szerint az emberi méltóság iránti tisztelet megköveteli, hagyjuk, hogy mindenki maga keresse személyes boldogságát. Beszélt arról is, hogy a természet-, a gazdaság-, és a társadalomtudományok olyan sok tényezőt mutatnak be, és ezt a politikusok, továbbá a társadalmi aktivisták annyiféle tanulságra futtatják ki, hogy az ember már végképp nem tudja, hogy mivel szennyezi jobban a környezetet, így jóformán bizalmi alapon kényszerül dönteni.