hirdetés
2018. december. 19., szerda - Viola.
hirdetés

 

Új képalkotó eljárással mérhető az agy magnetittartalma

Amerikai kutatók olyan új képalkotó eljárást fejlesztettek ki – egyenáramú magnetoenkefalográf – mellyel in vivo mérhetővé vált az emberi agyban jelen lévő magnetit mennyisége és a részecskék elhelyezkedése. A dcMEG eljárás számos kutatási terület számára nyújt új lehetőséget, a legkézenfekvőbb ezek közül az Alzheimer-kórral kapcsolatos vizsgálatok.

hirdetés

Az amerikai Massachusetts General Hospital (MGH) képalkotó intézetének (Martinos Center for Biomedical Imaging) kutatói a Human Brain Mapping folyóiratban közölt cikkükben leírták, hogy noninvazív módon képesek voltak meghatározni az emberi agy magnetittartamát és a részecskék elhelyezkedését. A teljes cikk az alábbi linken érhető el: Sheraz Khan et al, Using the magnetoencephalogram to noninvasively measure magnetite in the living human brain, Human Brain Mapping (2018). DOI: 10.1002/hbm.24477.

Az eredetileg 1968-ban az agyi aktivitás által létrehozott mágneses mezők megfigyelésére kidolgozott, majd többször továbbfejlesztett módszer egy új változatát alkalmazták a radiológusok a jelenlegi vizsgálat során. Érdekesség, hogy a kutatásban az a David Cohen is részt vesz, aki még 1968-ban kidolgozta az első készüléket.

Магнитоэнцефалография при депрессии Depressia.com
Магнитоэнцефалография при депрессии Depressia.com

Az azóta leginkább elterjedt készülékváltozat váltóárammal működött, most azonban egy egyenáramú készüléket (dcMEG – direct current magnetoencephalograph) használtak. Korábban az agy magnetetittartalmát csak post mortem lehetett megállapítani (a magnetitrészecskék mérete a 200 nanométer körüli tartományban van, összehasonlításként egy emberi hajszál átmérője 50 ezer nanométer feletti). A nagy légszennyező részecskéket, például a koromszemcséket megállíthatja az orr, a kisebbek bejutnak a tüdőbe, a még kisebbek a véráramba is. A nanoméretű magnetitről pedig úgy vélik, elég apró ahhoz, hogy az orrból az agy szaglóközpontjába, majd az idegrendszeren át az agykéregbe hatoljon.

A vizsgálat igen drága eljárás, mivel a géphez hatalmas hűtőkapacitásra és speciális mágneses árnyékolásra van szükség, ráadásul annyira finom mágneses impulzusokról van szó, hogy a vizsgálatban részt vevő alanyok fejét tökéletesen kopaszra kellett borotválni. Közvetlenül egymás után végzett MRI és dcMEG vizsgálatok képeinek összevetésével a magnetitrészecskék elhelyezkedése is pontosan megállapítható volt.

Azt már a korábban végzett post mortem vizsgálatok során sikerült megállapítani, hogy az idősebb emberek agyában jóval magasabb a magnetittartalom, ám a jelenlegi elképzelések szerint nem csak az életkor, hanem bizonyos neurodegeneratív betegségek is befolyásolhatják a koncentrációt. Ezek közül az egyik legjelentősebb az Alzheimer-kór, melyben az agyszövetben feldúsuló fehérjeplakkok magnetittartalma eltérhet a normálistól, így a betegség már korábban előre jelezhetővé válhatna, és a diagnózis is pontosabb lehetne a módszer alkalmazásával. Egy másik elképzelés szerint olyan kezeléseket is ki lehetnek dolgozni, melyek közvetlenül az agy magnetitkoncentrációját lennének képesek megváltoztatni, különösen a hippocampus körüli régióban, mivel itt található a szaglóközpont, és itt tárolja az agy az emlékek jelentős részét is.

(forrás: MedicalOnline)
hirdetés
Olvasói vélemény: 2,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés

Könyveink