Időjárási modellek szerint működnek az influenzavírusok

A National Institutes of Health Nemzetközi Fogarty Központja által elvégzett epidemiológiai vizsgálat mostani eredményei hasznosak lehetnek a jelenlegi transzmissziós modellek tökéletesítésére, célzott surveillance-módszerek kifejlesztésére, valamint a szezonális influenzaoltások optimális időzítésére – hangsúlyozza Cecile Viboud, a vizsgálat vezetője. „A modell széles körű alkalmazása segítséget nyújthat a kutatóknak a klímatényezők és a járványos megbetegedések közötti összefüggések szélesebb körű elemzéséhez” – mondja.

A humán influenzavírus terjedése határozott szezonális ciklust követ, és a laboratóriumi kísérletek azt jelzik, hogy mérsékelt égövön a kis páratartalom elősegíti az influenzavírus túlélését és a fertőzés továbbadását. Állatkísérletes adatok azt jelzik, hogy az alacsony hőmérséklet és páratartalom elősegíti a vírus replikációját és a fertőzött szervezetben való elszaporodását, és fokozza a vírus környezeti stabilitását – ennek következtében növekszik annak esélye, hogy a kórokozó köhögéssel, tüsszentéssel vagy belélegzéssel egyik emberről a másikra terjed.

A Columbia Egyetem geográfusa, James Tamerius az alacsony páratartalmat teszi felelőssé az évenkénti téli influenzajárványokért. „Az idézett kapcsolat azonban alig állja meg a helyét a trópusi és szubtrópusi régiókban, ahol az influenzajárványok gyakran az esős évszakban törnek ki, vagy éppen az év minden szakában, határozott szezonális jelleg nélkül okoznak megbetegedéseket” – mondja.

A helyi időjárási faktoroknak a vírus szezonalitására gyakorolt elemzése alapján Viboud és munkatársai azt találták, hogy a hőmérséklet és a specifikus páratartalom jelzi előre legpontosabban azokat a hónapokat, amikor az influenza aktivitási csúcsa várható. A munkacsoport megállapította, hogy a mérsékelt égövön az influenza a legkisebb páratartalommal jellemezhető időszak után egy hónappal tetőzik, és e periódus történetesen éppen egybeesik a leghidegebb időszakkal. Ezzel szemben a legnagyobb páratartalommal és hőmérséklettel jellemezhető régiókban általában az év legnedvesebb és legesősebb hónapjaiban jelentkeznek az influenzajárványok. „Az általunk használt modellek 75−87 százalékos pontossággal jelzik előre az influenza aktivitásának csúcsát” – hangsúlyozza Viboud.

„Szórványos bizonyítékok arra utalnak, hogy a hidegebb klímán téli influenzajárványok zajlanak, míg a nagyobb fluktuációt mutató melegebb klímán inkább az esős időszakban alakulnak ki járványok – és mostani vizsgálatunk is pontosan ezt igazolta. Az influenza szezonális jellege kevésbé kifejezett azokban a földrajzi régiókban, ahol a hőmérséklet és páratartalom kisebb fluktuációt mutat, és ez utóbbi jelenségről még viszonylag keveset tudunk. A trópusi influenzaaktivitásra vonatkozó egyik hipotézis szerint az esős évszakban az emberek több időt töltenek a négy fal között, ami növeli a kontaktusoknak és ezáltal a betegség továbbadásának esélyét. Ennek megerősítésére egyelőre kevés adattal rendelkezünk, de érdekes terület lehet a jövőbeni kutatások számára.”

A fenti megállapítások egy olyan globális adatbázis elemzésén alapulnak, mely a világ 78 pontjáról szolgáltat adatokat az influenzacsúcsokkal kapcsolatban 1975 és 2008 között. A vizsgálatban az 1-es és 60-as szélességi fok közötti területről gyűjtöttek adatokat, mely vizsgálati pontok 39 százaléka a trópusi régiókra esett. Ezen túlmenően az Egészségügyi Világszervezet (WHO) influenza-surveillance programjában (FluNet) részt vevő kilenc országból (Spanyolország, Tunézia, Szenegál, Fülöp-szigetek, Vietnam, Kolumbia, Paraguay, Dél-Afrika, Argentína) is dolgoztak fel adatokat, melyek nem szerepeltek a 78 nemzetet felölelő eredeti regiszterben, és azért választották ezeket, mert innen több évre vonatkozóan rendelkeztek adatokkal.

„Meghatároztuk azokat a hőmérséklet- és páratartalom-határértékeket, melyek alapján előre jelezhető, hogy a téli hónapokban, az esős időszakban vagy az év minden szakában jelentkezik-e majd influenzaaktivitás – emeli ki Viboud. – Az éghajlati viszonyokra alapuló modellünk jó egyezést mutat a függetlenül gyűjtött epidemiológiai információkkal.”

Bár a mostani vizsgálat új eszközt kínál a kutatóknak az influenza terjedésének nyomon követéséhez, az időjárási paraméterek csoportja csak egy az influenza szezonalitását meghatározó tényezők közül. További elemzések szükségesek a klíma és a fertőző betegségek – ezen belül is elsősorban a légúti és emésztőszervi patogének − közötti összefüggések pontosításához. A fertőző betegségek szezonalitását meghatározó környezeti, demográfiai és szociális faktorok alaposabb megismerése alapvetően fontos a transzmissziós modellek tökéletesítéséhez, valamint a beavatkozások optimális módjának megválasztásához.