hirdetés
2020. július. 07., kedd - Appolónia.
hirdetés

 

Humán genom: pizzán és sörön múlt

Húsz évvel ezelőtt a Fehér Házban jelentették be, hogy az emberiség talán legnagyobb felfedezővállalkozása sikerrel járt: elolvastuk saját genetikai kódunk betűit. A Humán Genom Projekt a kilencvenes években még maga volt a tudományos fantasztikum, és ahogy minden orvostudományban is alkalmazható újítástól, ettől is a mindent gyógyító csodaszert várták. De vajon tényleg megfejtették az ezredfordulóra az emberi génkészletet, és valóban átléptünk-e a genetikai orvoslás korába? Az Index cikke.

hirdetés

Bill Clinton amerikai elnök két férfival állt a Fehér Ház keleti szárnyában 2000. június 26-án. Francis Collinsszal, a Nemzetközi Humán Genom Projekt (HGP) igazgatójával (aki ma az amerikai Országos Orvostudományi Kutatóintézet, a NIH igazgatója, így fontos szerepet játszik a koronavírus elleni védekezésben is), illetve Craig Venterrel, a Celera nevű vállalat igazgatójával. Az, hogy mindketten jelen lehettek a humán genom sikeres megfejtésének bejelentésekor, a vállalkozás kétségkívül magasztos céljait övező, már csöppet sem olyan magasztos politikai, üzleti és erkölcsi csatározások folytán kialakult patthelyzet következménye volt.

A Celera és a HGP közötti harc korántsem csupán tudományfilozófiai kérdésekről folyt. A versenyfutás győztese határozhatta meg, hogy lehet-e az emberi géneket (vagyis testünk részeit) szabadalmaztatni, a bennük tárolt információt kisajátíthatja-e magának bármely magáncég.

Mindez azonban semmit sem von le az 1990-től több mint egy évtizeden keresztül (mert valójában semmi sem volt kész 2000-ben) folyamatosan dolgozó sok száz genetikus eredményéből, akik a ma már alapvetőnek számító biotechnológiai felszerelés hiányában kínkeservesen olvasták le betűről betűre az emberi géneket alkotó nukleotidokat.

Kétség sem férhet hozzá, hogy ez a legfontosabb, legcsodálatosabb térkép, amelyet az emberiség valaha is készített – mondta Clinton elnök az ünnepségen Francis Collins Isten ábécéje című visszaemlékezése szerint. Ma már magától értetődőnek tűnik, hogy a genomszekvenciát géntérképnek nevezzük, és nem is nagyon gondolunk bele, hogy mennyiben megalapozott ez az elnevezés.

Az elnök tovább szőtte a térképmetaforát, és ezzel kezdte beszédét: “Majdnem két évszázaddal ezelőtt Thomas Jefferson és egy befolyásos tanácsadója ebben a teremben egy nagyszerű térképet terített ki. Egy térképet, amiért Jefferson régóta imádkozott, hogy még életében láthassa.”

A cikk folytatása az Index-en

(forrás: Index)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés

Könyveink