Gyógyulás tragédia után

A hadszínterekről visszatérő katonák közül minden ötödik esetében alakul ki poszttraumatikus stresszbetegség (PTSD), és mivel e kórkép kezelése a jelenleg elfogadott módszerekkel alig lehetséges, a PTSD diagnózist kapók 80%-a a diagnózis felállítása után 4 évvel még kezelésre szorul.

Az állam felelőssége

Napjainkban az USA-ban kb. 500.000 olyan PTSD-ben szenvedő veterán élhet, aki az afganisztáni vagy az iraki háborúban vett részt (e két hadszíntéren összesen 2,5 millió katona szolgált, nagyjából annyi, mint annak idején a vietnámi háborúban).

A kórkép, ami veteránokon kívül mindenféle egyéb, traumát elszenvedett embernél is jelentkezhet - így pl. tűzoltóknál, rendőröknél, erőszak és katasztrófa áldozatainál - óriási egyéni terhet jelent. A tünetek között jellemző a traumát jelentő esemény emlékképeinek igen erőteljes visszatérése a legváratlanabb helyzetekben, rémálmok, erőteljes bűntudatérzés, aggodalom, dühkitörések, öngyilkossági késztetés. Ha valakit PTSD-vel diagnosztizáltak, 1:3 az esélye, hogy még tíz év múlva is heti többször jelentkeznek a rohamai.

A becslések szerint az USA lakosságának 8%-a szenved jelenleg PTSD-ben – ez mintegy 24,4 millió fő -, és az ellátásuk óriási kiadást jelent, nemcsak a kezelés direkt költségei és a munkaképesség megszűnése miatt, de a járulékos költségek is igen magasak, mivel a PTSD-ben szenvedők körében megnő a szív- és érrendszeri, az emésztőszervi, a légzőszervi, a reproduktív szervrendszerbeli betegségek, az artritisz, az alkoholfüggőség és az egyéb drogabúzus előfordulása is.

Hatékony kezelés: MDMA-val segített pszichoterápia

Mint Tom Shroder írja a kórkép újfajta kezelési lehetőségéről beszámoló, a közelmúltban megjelent könyvében (Acid Test), 2004-es adatok szerint az USA-ban 200.000 veterán kap ellátást PTSD-vel összefüggésben, évente 4,3 milliárd dollár értékben, és az ellátásra szorulók száma egyre több, mivel a kórkép súlyosbodik az idő előrehaladtával. A PTSD mortalitása is magas, és Amerikában naponta átlagosan 22 PTSD-ben szenvedő veterán követ el öngyilkosságot.

Tom Shroder, a The Washington Post egykori szerkesztője annak járt utána, hogy milyen út vezetett a jelenleg fázisII-es vizsgálati szakaszon túljutott, komoly hatékonyságúnak bizonyuló, a remények szerint 2021-re FDA által befogadott terápiás módszer, az MDMA-val segített pszichoterápia elfogadtatásához, és esettanulmányok révén bemutatja annak működését is.

Az MDMA-val segített pszichoterápia kutatását egy nonprofit szervezet, a Multidisciplinary Association for Psychedelic Studies (MAPS) szponzorálja, állami forrás eddig még nem érkezett a vizsgálatokhoz, és mivel az 1912-ben, a Merck gyógyszergyár vegyészei által felfedezett MDMA szabadalma már jócskán lejárt, gyógyszergyári források sem állnak rendelkezésre a mai terápiás kutatásokhoz.

Az MDMA-val segített pszichoterápia PTSD-kezelésében történő felhasználásával kapcsolatos eddigi vizsgálatok a Journal of Psychopharmacology című szaklapban jelentek meg: Michael Mithoefer és munkatársai: The safety and efficacy of 3,4-methylenedioxymethamphetamineassisted psychotherapy in subjects with chronic, treatment-resistant posttraumatic stress disorder: the first randomized controlled pilot study, illetve Durability of improvement in posttraumatic stress disorder symptoms and absence of harmful effects or drug dependency after 3,4-methylenedioxymethamphetamineassisted psychotherapy: a prospective longterm follow-up study.

Az eredmények közül kiemelendő: míg az FDA által a PTSD kezelésére befogadott sertraline 10,2 ponttal csökkenti a tüneteket értékelő CAPS-pontszámot, addig az MDMA-pszichoterápia 53,7 ponttal, továbbá lényeges, hogy a javulás az utánkövetés átlagosan 3,8 éve alatt is fennmaradt (CAPS: Clinician-Administered PTSD Scale).

Terápiarezisztens kórképek terápiája

Az MDMA-val segített pszichoterápia hatékonyságát egyébként a PTSD-n kívül több egyéb, nehezen kezelhető kórkép gyógyításában is vizsgálják jelenleg, így autisztikus felnőttek szociális szorongásának kezelésében, illetve az életet veszélyeztető betegségek kapcsán jelentkező szorongás csökkentésében. Egy, a Progress in Neuropsychopharmacology and Biological Psychiatry című szaklap legutóbbi számában megjelent tanulmány szerint érdemes lenne vizsgálni hatékonyságát ezeken kívül is számos kórképben, így pl. fóbiákban, pszichoszomatikus megbetegedésekben, depresszióban, öngyilkossági késztetés esetén, párkapcsolati problémák megoldásában is. A tanulmány – Alicia Danforth és munkatársai: MDMA-assisted therapy: A new treatment model for social anxiety in autistic adults -, ami a MAPS által a kiadónak fizetett hozzájárulás révén ingyenesen letölthető, bemutatja az MDMA-pszichoterápia működését, és leszögezi, hogy hatékonyságán kívül ez a terápiás modalitás azért is különleges, mert a megfelelő terápiás közegben végzett kezelés esetén elég néhány alkalommal, 2-3-szor fogyasztani a gyógyszert, és nincs szükség hosszadalmas, akár az élet végig tartó gyógyszeres kezelésre.

Az MDMA neuropszichológiai hatásait számba véve elmondható, hogy az az érzelmekre, a kognícióra és a szociális interakciókra hat, növeli az érzelmi válaszkészséget és a nyitottságot, továbbá fokozza az emberekhez való közelség érzését. Ha ilyetén hatásait támogató pszichoterápiás közegben alkalmazzák, a betegek a hangulati és percepciós változások, az önmagukkal és másokkal szembeni megnövekedett empátiaérzés miatt képessé válnak konfrontálódni érzelmileg megviselő emlékeikkel, és átdolgozni azokat. A kezelés hatására megnövekszik a betegek introspekciós képessége, csökken szorongásuk, így olyan gondolatokhoz és érzelmekhez férnek hozzá, amelyekhez egyébként nem képesek, hosszú távon is megnő önbecsülésük, kommunikációs készségük, intimitásra és bizalomra való képességük.

A Tom Shroder-könyvben részletesen bemutatott veterán esetében az MDMA-pszichoterápia során kiderült, hogy mi vezetett ahhoz, hogy az illető 19 évesen szülei támogatásával katonának álljon, képes volt meglátni és feldolgozni, hogy miért akart embert ölni, illetve azzal is szembesülni tudott, hogy még mélyebb szinten magát akarta megöletni.