Embert is irt a gyomirtó?
A világ leggyakrabban használt gyomirtója nem okoz rákot, mondja az Európai Unió egy hivatala. A világ leggyakrabban használt gyomirtója rákot okoz, mondja az ENSZ egy hivatala. Mindketten a glifozátról beszélnek – mi lehet a nézeteltérés oka?
Az Európai Unióban 2001 óta engedélyezett glifozát a világ leggyakrabban használt gyomirtója, aminek használata az USA-ban – főleg a génmódosított glifozátrezisztens haszonnövények termesztése miatt – óriási ütemben nő az elmúlt években. Mint arról a Nature egy hírelemző írásában beszámol, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hivatal (European Food Safety Authority/EFSA) november közepén kiadott jelentése szerint valószínűtlen, hogy a vegyület rákos megbetegedést váltson ki az emberi szervezetből. Daniel Cressey szemleíró azonban azt is hozzáteszi: az EFSA jelentése épp nyolc hónappal az után született, hogy a Nemzetközi Rákkutatási Ügynökség (International Agency for Research on Cancer/IARC) tanulmánya megállapítja, a glifozát igenis okozhat rákot az emberekben.
Az EU olaszországi székhelyű élelmiszerbiztonsági hivatala saját honlapján hozta nyilvánosságra megállapításait (Conclusion on the peer review of the pesticide risk assessment of the active substance glyphosate), míg az ENSZ/WHO franciaországi székhelyű rákkutatási szervezete a The Lancet Oncology című szaklapban publikálta öt organofoszfát herbicid – köztük a glifozát – karcinogén hatásával kapcsolatos vizsgálatának eredményeit (Carcinogenicity of tetrachlorvinphos, parathion, malathion, diazinon, and glyphosate).
Más a tudomány Pármán, mint Lyonban?
Az unió (Európai Bizottság) számára tudományos kockázatelemzéseket készítő szervezet, az EFSA jelentése szerint valószínűtlen, hogy a glifozát karcinogén kockázatot jelent az emberek számára, így szükségtelen a rákkeltő vegyületek közé sorolni.
A The Lancet Oncology cikke szerint bár az azzal kapcsolatos bizonyítékaink limitáltak, hogy a glifozát-expozíciónak kitett emberekben megnő a rák kialakulásának esélye, az állatkísérletek kimutatják a glifozát és a tumorkialakulás közötti kapcsolatot, pl. egerekben és patkányokban is. A tanulmány megállapítása szerint „mechanisztikus bizonyítékok” is alátámasztják a gyomirtó karcinogenitását, így pl. a humán sejtvonalakon kimutatható DNS károsító hatás. E megállapítások arra késztették az IARC-ot, hogy a glifozátot a valószínűleg rákkeltő vegyületek kategóriájába sorolja (ez a „valószínűleg rákkeltő” az IARC öt pontos skáláján a második legveszélyesebb kategóriát jelenti).
A Nature szerzője megpróbálja megválaszolni a kérdést, hogy mi okozza a két hivatal nyilvánvalóan eltérő véleményét.
Először is, a két szervezet nem pontosan ugyanazt vizsgálta. Az EFSA csak a glifozát karcinogén kockázatát elemezte, az IARC pedig a vegyületet és a vegyületet tartalmazó különféle termékeket egyaránt górcső alá vette. Az EFSA arra hivatkozik, hogy az IARC eredményei nem konzekvensek: míg egyes vizsgálatok egyes glifozáttartalmú termékek genotoxicitására utalnak, más vizsgálatok más termékek esetében nem mutatnak ilyen hatást – azaz, magyarázza az EFSA, elképzelhető, hogy a termékek másik összetevője lehet a ludas. Azonban a Nature Communications egy közelmúltban megjelent tanulmánya szerint ez az érvelés nem állja meg a helyét, hiszen az ismertetett koktél-hatás azt is megmagyarázza, mi az oka, hogy egyenként nem toxikus mennyiségű xenobiotikumok együttes adása súlyos következményekkel járhat (Vanessa Delfosse és munkatársai: Synergistic activation of human pregnane X receptor by binary cocktails of pharmaceutical and environmental compounds). Mindazonáltal, az IARC tanulmánya szerint ennél rosszabb a helyzet: azok a vizsgálatok, amelyeket nem a gyomirtó szer gyártói finanszíroztak, arra utalnak, hogy a vegyület önmagában is karcinogén lehet.
A két szervezet ugyanis különböző bizonyítékokat tart hitelesnek. Az EFSA olyan nem publikus tanulmányok eredményeit használta, amelyeket agrokémiai ipari csoportok terveztek és vezényeltek le, míg az IARC az ilyen vizsgálatokat kizárta az elemzésből: a rákkutató intézet csak olyan vizsgálatokat vett komolyan, amelyek nyilvánosak, és adataik független kutatók számára hozzáférhetők. Az ipari csoportok mindeközben arra hivatkoznak, hogy a glifozátot a világ számos országában engedélyezték, mivel a hatóságok biztonságosnak ítélték a használatát.
Kathryn Guyton, a Lancet-cikk vezető szerzője szerint az EFSA jelentése nem egyértelmű, mivel sokszor nem derül ki, hogy honnan származnak az adatok és az sem, hogy mi volt azok értékelésének módja. Ha pedig megismerhetjük az információ eredetét, abban sincs sok köszönet: az EFSA-írás egyik kijelentésének – „nincs szükség mutagenitással kapcsolatos figyelmeztetésre” – a forrása: „telekonferencia”.
