Elhunyt Koch Sándor virológus

Koch Sándor életének 85. évében, súlyos betegségben hunyt el február 5-én. Nevét Magyarországon elsősorban szakmai körökben ismerik, a szélesebb nyilvánosság kevésbé, pedig az országban több százezren köszönhetik neki, hogy elkerülhették a gyermekbénulást, miután munkatársaival az 1950-es években előállította a Sabin-cseppeket, s megszervezte a tömeges oltást. A betegség ezt követően hamarosan eltűnt hazánkból.
Koch Sándor 1925. január 19-én született Budapesten a világhírű mineralógus professzor, a Kossuth-díjas Koch Sándor és biológia-kémia szakos tanár édesanya gyermekeként. A szegedi Piarista Gimnáziumban érettségizett, majd 1943-ban az egyetem orvosi fakultására iratkozott be, ahol 1950-ben doktorrá avatták és nyomban tanársegédi kinevezést kapott.
Egyetemi tanulmányainak kezdetétől dolgozott az Ivánovics György akadémikus vezette szegedi Mikrobiológiai Intézetben, így hamarabb lett virológus kutató, mint orvos. 1953-ban a Humán Oltóanyag Intézet vírusosztályának vezetésére kapott felkérést, ahol sikeresen fejlesztett ki új típusú vakcinákat. Közülük a kiütéses tífusz és a mumpsz elleni készítmény ma is használatos.
A tehetséges fiatal szakembert áthelyezték az Országos Közegészségügyi Intézet (OKI) vírusosztályára és megbízták a polio-laboratórium vezetésével, ahol munkatársaival sikerrel oldotta meg a gyermekbénulás elleni védelmet jelentő Sabin-cseppek előállítását.
Koch Sándor tudományos érdeklődése azonban jóval szélesebb körű és magasabb szintű volt, mint az abban az időben nagyon fontos vakcina előállítása. A Nobel-díjas francia virológus, André Lwoff tanulmányútra hívta a párizsi Pasteur Intézetbe, ahol egy évet töltött a világhírű tudós mellett. Ezt követően számos figyelemre méltó elméleti virológiai eredményről számolt be közleményeiben, s egyre-másra kapta a felkéréseket külföldi tanulmányutakra, előadásokra. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) felkérésére ő indította be Iránban a virológiai laboratóriumi vizsgálatokat.
A Semmelweis Orvostudományi Egyetem II. sz. Kórbonctani Intézetbe kerülve a világon elsőként oldotta meg az aorta endotelsejtjeinek folyamatos tenyésztését, majd a matematikai, illetve számítógépes modellezés került érdeklődésének középpontjába.
Szenvedélyes nevelői alkatának, gondolatai átütő erejének, és rendkívüli műveltségének köszönhetően sereglettek köré az önkéntes tanítványok. 1976-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetem meghívta címzetes professzorának.
Az MTA 1998-ban Eötvös József-koszorúval tüntette ki, emellett Szentágothai János- és tavaly Magyar Örökség-díjban is részesült.

MTI