hirdetés
2020. október. 23., péntek - KÖZT.KIKIÁLT., Gyöngyi.
hirdetés

 

Az állatok beoltásával előznék meg az újabb járványokat

Biológusok szerint sokkal nagyobb figyelmet kellene fordítani az állatok beoltására, hogy megelőzhetők legyenek a zoonózisok okozta járványok, írja a Qubit.

A zoonotikus, vagyis az állatról emberre terjedő fertőzések egyre nagyobb problémák elé állítják az epidemiológusokat. A járványok korai előrejelzésére létrehozott, a Trump-kormány által 2019 októberében megszüntetett PREDICT nevű projektben 2009 és 2019 között több mint ezer olyan új vírust azonosítottak vadállatokban, amely akár emberre is átterjedhet.

Miközben a világ legnagyobb gyógyszeripari vállalatai és kutatóintézetei azon dolgoznak, hogy minél előbb hatásos vakcinát tegyenek elérhetővé a koronavírussal szemben, az Idahói Egyetem biológusai már a jövő járványainak megelőzésén gondolkodnak. A Nature Ecology & Evolution folyóiratban megjelent tanulmányuk szerint ennek az lehet a leghatékonyabb módja, ha már azokat az állatokat beoltanák, amelyek között terjed a vírus, mielőtt még az emberek bekerülnének a képbe.

Az önterjesztő vakcinák bevetésének gondolata már évtizedek óta népszerű az epidemiológusok körében, de míg eleinte a vadvilág védelmezése érdekében álltak elő az ötlettel, a friss tanulmányban a zoonotikus betegségek megelőzése is felmerül mint lehetséges cél. Bár a gyakorlatban már létezik vakcina például a veszett állatok beoltására, de a csaliként tálalt oltóanyag csak azokat az egyedeket védi, amelyek ráharapnak a kihelyezett falatokra – ez a módszer rókák vagy mosómedvék esetében hatásos lehet, de mondjuk a denevérek esetében már kevésbé, hiszen azokat nem lehet csalival befogni. Ennek a kiküszöbölésére álltak elő az önterjesztő vakcinák ötletével, amelyek segítségével természetes úton lehetne tömegesen beoltani a vadon élő állatokat.

Scott Nusimer biomatematikus és James Bull evolúcióbiológus két különböző módszert javasol a fertőzött állatok ilyen módon történő beoltására: a hordozott (transferable) és az átvihető (transmissible) vakcinákat. Ezeket a denevérek példáján mutatták be.

A hordozott, vagy átadható vakcinát paszta formájában lehetne egy fertőzött denevér bundájára kenni, amely a kolóniába való visszatérése után fizikai kontaktus útján terjesztené tovább az oltóanyagot. Bár egyelőre ez a módszer nyújtja a legstabilabb immunizációt, ezen az úton viszonylag korlátozott számban nyernének védettséget az egyedek, a biológusok modelljei szerint mégis elegen lennének ahhoz, hogy jelentősen csökkentsék, majd idővel teljesen megszüntessék az adott kórokozó jelenlétét a populáción belül.

Az átvihető vakcinák ezzel szemben módosított, legyengített élő vírusokat tartalmaznak, így nem kizárólag egy adott denevér lenne képes terjeszteni, hanem minden egyed, amely egyszer már befogadta a gyengített vírust. Így néhány egyed beoltásával sokkal szélesebb körben, sokkal gyorsabban vándorolhatna az oltóanyag a teljes populációban.

Ez a módszer azonban különös óvatosságot igényel, ugyanis még a legyengített vírus is rendelkezhet olyan képességekkel, amely mutálódáshoz vezethet, vagyis egy bizonyos idő után újra kórokozóvá válhatna, akár a kiinduló vírusnál erősebbé is, amely a korábban egészséges egyedeket is megfertőzheti. A kutatók ezért a rekombináns vakcinák használata mellett érvelnek, amelyek fejlesztése során a fertőző vírus génjeit egy ártalmatlan vírusba illesztik, így anélkül tudnak tovább terjedni, hogy újra fellépne a fertőzés veszélye.

További részletek a honlapon

(forrás: Qubit)
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!

Könyveink