hirdetés
hirdetés
2020. október. 01., csütörtök - Malvin.
hirdetés

Táplálkozás

A táplálkozás jelentősége a sebek gyógyulásában

Közleménykivonat

A betegek tápláltsági állapota nagymértékben meghatározza a műtéti, illetve alkalmi sebeik gyógyhajlamát. Kóros tápláltsági állapotban – malnutrícióban – a sebészi beavatkozások kockázata jelentősen nő, a sebgyógyulás elhúzódik, csökken a varratokkal egyesített műtéti seb szöveteinek szakítószilárdsága, a sebgyógyulás szignifikánsan gyakrabban szövődményes, mint megfelelő metabolikus körülmények mellett.
hirdetés
A korszerű klinikai táplálásterápia napjainkban már képes a szervezet igényeinek megfelelő, különféle kóreredetű állapotok által meghatározott sajátos szubsztrátigények kielégítésére. Egyes ún. immunmoduláns tápanyagok (arginin, glutamin, omega-3-zsírsavak) nyomelemek (cink, réz) és vitaminok (C-, A-, E-, D-, K-vitamin) képesek a sebgyógyulás különböző szakaszaiban az általános, nem-specifikus gyulladásos válaszreakció kedvező befolyásolására. A jelzett szemlélet, illetve terápiás eszköztár birtokában módunk van az akut és krónikus sebek gyógyulásának jelentős modulálására, a gyógytartam lerövidítésére, ennek pedig – többek között – költségcsökkentő hatása is lehet.

A krónikus, nekrotikus seb gyógyulása kétszeres metabolikus terhet ró a szervezetre. A nekrózis eliminációja körülbelül annyi többletenergiát emészt fel, mint a feltisztult seb majdani reparációja. A sebgyógyulás fázisai alatt tehát végig az élettani helyzethez lényegesen képest magasabb szubsztrátigénnyel kell számolnunk. Ha ez a sebgyógyulási folyamat szubsztráthiány miatt késleltetett, akkor tapasztalhatók ,,érthetetlen”', ún. ,,magyarázat nélküli”' sebszétválások. A malnutríciós betegen ezután már nem ritka a seb krónikussá válása, a szeptikus szövődménnyel kísért, hosszas másodlagos sebgyógyulás.
 
Az úgynevezett mikrotápanyagok napi szükséglete mennyiségi szempontból nem nagy, de a sejtek funkcióihoz nélkülözhetetlen. Minden makro- és mikrotápanyag egyidejű, fiziológiás jelenléte nélkülözhetetlen a zavartalan, optimális sebgyógyuláshoz, de néhány mikrotápanyag szerepe azonban közöttük is kiemelkedő. A sebgyógyuláshoz szükséges aminosavakat megfelelő bevitel nélkül a szervezet a zsírmentes testtömegből bontja le (autokannibalizmus), így fehérje-energia alultápláltság alakulhat ki. Amennyiben a glükóz nem elegendő, a máj az aminosavakból glükózt szintetizál. Ennek ellenére nagyfokú zsírmentes testtömeg vesztéskor a seb helyett a szervezet fennmaradása élvez előnyt. A bőr sejtei energiaforrásul glükózt használnak. A sebzés körül felgyülemlett fibroblaszt sejtek glükózfüggőek, azaz energiaszükségletüket – a koplalás korai (akut) szakában – csak glükózból képesek fedezni. A szénhidrátok a glükoproteinek alkotói, amelyek kulcsszerepet töltenek be a sebgyógyulásban. A hexokináz és citrát-szintáz enzimeknek, mint a sebgyógyulási reakciók fontos elemeinek szintén kulcsfaktorai a szénhidrátok. A sejtfelszíni szénhidrátok szabályozzák a sejtadhéziót, migrációt és proliferációt. A laktát a glükóz anyagcsere mellékterméke, amely fontos szerepet tölt be a sebgyógyulásban. A laktát a fibroblasztokon keresztül stimulálja a kollagénszintézist.
 
Számos di- és polipeptid rendelkezik sebgyógyulást elősegítő tulajdonsággal, anabolikusan aktív aminosavak az arginin, a glutamin és a leucin. A sebekkel rendelkező idősek triptofán- és hisztidinhiányosak, ezeket a szérum albuminszint nem jelzi.

A korai agresszív táplálásterápia (makro- és mikrotápanyagok) szükséges a megfelelő sebgyógyuláshoz. A jelenlevő vagy kialakuló fehérje-energia alultápláltság rontja a sebgyógyulást. Miután a szervezet mikrotápanyagokat nem képes felépíteni és a tartalékok is – elsősorban az ásványi anyagoktól eltekintve – rendkívül csekélyek, klinikai táplálás esetén megfelelő pótlásukról általában egy hét után, illetve fokozott szükséglettel vagy veszteségekkel járó állapotokban, pl. szepszisben, politraumában, égésben azonnal gondoskodni kell. Rendkívül fontos, hogy a kezelőorvosok – így a sebészek, háziorvosok stb. – már a műtétet előkészítő szakban, lehetőleg már a felvételénél az anamnézis alkalmával megismerjék a beteg tápláltsági és anyagcsere-állapotát. Ezek ismerete és esetleges szükséges – időben történő és megfelelő – kiigazítása nagymértékben csökkentheti a műtéti beavatkozás és az aneszteziológiai eljárások negatív hatásait.

Dr. Lelovics Zsuzsanna és Dr. Herke László, EuÜzlet
hirdetés

cimkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!

Könyveink