Dr. Purebl György, Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet cikkei

A depresszió mára a világ második leggyakoribb tartós munkaképesség-csökkenést okozó betegségévé vált. Bár a probléma régóta ismert, és számtalan erőfeszítés történt a kezelésére, még a legfejlettebb egészségügyi rendszerekben is a betegeknek csak egy töredéke fordul orvoshoz, és még kevesebben jutnak minimálisan adekvát ellátáshoz. Rendkívül magas a részleges remissziót mutató és a terápiarezisztens esetek aránya is. A közeljövőben számos lehetőség nyílhat a helyzet javítására. A terápiára nehezen reagáló betegek számára új agyi stimulációs eljárások és innovatív gyógyszerek válnak hozzáférhetővé, emellett elviekben számos, bizonyítékokkal meggyőzően alátámasztott pszichoterápiás módszer is rendelkezésre áll. Fontos lenne ugyanakkor, hogy az ellátás minél hamarabb, már családorvosi szinten megkezdődjön az első vonalbeli készítmények, az önsegítő programok és az alacsony intenzitású pszichológiai intervenciók alkalmazásával. Még ennél is fontosabb a prevenció, elsősorban az egészséges életmód és a pszichológiai reziliencia készségeinek elsajátítása révén.

Az állatasszisztált terápiák az ember és állat közötti szoros kapcsolatra építve, élményalapú feldolgozással segítik a kliens problémáinak feltérképezését és kezelését, amelyben nagy szerepet kap a kliens és a terápiás állat kapcsolata, az állat finom rezonálása az ember lelkiállapotára, akárcsak az, ahogyan az állatok a változásokat tükrözik. Ebben a hármas kapcsolatban számos hatás érvényesül, és a kliens több területen is fejlődhet.

A szív- és érrendszeri betegségek a leggyakoribb tartós munkaképesség-csökkenést okozó egészségügyi problémává váltak, nagyon nagy társadalmi-gazdasági terhet jelentenek, komoly szubjektív szenvedéssel járnak, és gyakran kapcsolódnak pszichológiai háttértényezőkkel. Dr. Purebl György írása a Medical Tribune-ben.

Figyelembe véve, hogy a WHO Global Burden of Disease tanulmánya szerint a depresszió gyakorisága 1990 és 2013 között 53,4%-kal nőtt, és a betegség előfordulását a Covid-járvány tovább növelte, a depresszió prevalenciája drasztikusnak tekinthető. Kiváltó okai közt biológiai és pszichológiai okok egyaránt megtalálhatók, kezelését tekintve pedig azt látjuk, hogy a betegek mindössze 16,5%-a kap minimális minőségi kritériumok mentén végzett terápiát. Bár a kezelésnek is számos korlátja ismert, a népegészségügyi szinten jelentős teher miatt is igen fontos lenne a probléma társszakmák bevonásával történő kezelése.

Az európai és az amerikai alvástársaság új irányelvvel jelentkezett, továbbá az orvosi Nobel-díjat a cirkadián ritmus kutatásáért ítélték oda. Az utóbbi üzenete nagyon is gyakorlati: saját, genetikailag meghatározott korlátainkat nem tudjuk egészségkárosodás nélkül tartósan figyelmen kívül hagyni. Az inszomnia kezelésében is a természetes alvásstruktúra és bioritmus visszaállítása a fő cél, és ezért a legfontosabb terápiás eszközöknek az életmódváltás és a pszichoterápia tekinthetők.

A szorongás komoly népegészségügyi probléma, amely több formában jelenik meg az orvosi gyakorlatban. Kezelésére egyre több és egyre könnyebben alkalmazható, bizonyítékokon alapuló módszerrel rendelkezünk.