2019. augusztus. 19., hétfő - Huba.

Az Egészségügyi Világszervezet 2030-ig célul tűzte ki az új hepatitis B és C fertőzések számának 90%-os, a betegséghez társuló halálozásnak pedig 65%-os csökkentését.

Az utóbbi pár évben a terápiás endoszkópos lehetőségek tárháza látványosan bővült, a beavatkozásokat segítő újabb és újabb eszközöknek köszönhetően minimális mértékben invazív endoszkópos módszerek segítségével lehet kiváltani sebészeti intervenciókat.

A gyulladásos bélbetegségek kialakulásának hátterében megbúvó immunpatomechanizmusok feltérképezése révén lehetőség nyílt a hagyományos gyulladáscsökkentő és immunszuppresszív kezelések mellett a biológiai terápiák bevezetésére is, melyek legismertebb képviselői a TNF-alfa gátló szerek. Az újabb, egyéb immunmódosító szerek segítségével az IBD-ben szenvedő betegek tünetmentes éveinek száma pedig megfelelő terápiaválasztás esetén még tovább növelhető.

A kórházi kezelésre szoruló betegek jelentős része alultáplált. A tápláltsági állapot felmérése és a megfelelő táplálásterápia mégis gyakorta elmarad. A betegek megfelelő táplálása, szükség esetén mesterséges táplálása az orvosi kezelés elengedhetetlen része. A palliatív ellátás során alkalmazandó táplálásterápia sokszor állítja nehéz döntés elé mind az orvost, mind a hozzátartozókat.

A gastro-oesophagealis reflux betegség a fejlett országok népbetegsége. Még a típusos tünetekkel járó, szövődménymentes formák egyszerűnek tűnő kezelése is hordoz buktatókat, a szövődményes formákban pedig adekvát refluxkontroll nélkül nem várható a progresszió kivédése.

Az irritábilis bélbetegséget heti gyakorisággal visszatérő idült hasi fájdalom és széklethabitus-változás jellemzi, ami alapvetően nem a betegek élettartamát, hanem életminőségét befolyásolja. Bár Róma IV kritériumok alapján diagnosztizálható funkcionális kórformáról van szó, az orvosi gondolkodásban és a betegellátási gyakorlatban továbbra is kizárásos diagnózisként szerepel.