2019. december. 08., vasárnap - Mária.

Az elmúlt két évtizedben a vesebetegség világszerte népegészségügyi problémává vált. A vesebetegség felismerése jelentősen csökkentheti a betegek fokozott halálozásáért felelős kardiovaszkuláris betegségek súlyosságát is.

Az obstruktív alvási apnoe szindróma (OSAS) teljes népességre vetített előfordulása 2−4%-ra tehető. Típusos klinikai tünete a hangos, légzésszünetekkel megszakított horkolás, ami fokozott nappali aluszékonysággal jár. 

Sajnos a társadalomban gyakran, de helyenként még az egészségügyi ellátásban is találkozhatunk azzal a helytelen szemlélettel, hogy a korai diabéteszt és főleg a prediabéteszt csupán „enyhe vércukor-emelkedésnek” tartják, és így a már felismert klinikai állapot is évekig kezelés, rendszeres ellenőrzés nélkül marad. A szemléletformálás e területen is fontos lenne.

A cukorbetegek száma világszerte emelkedik, hazánkban a gondozottak száma mintegy 725 ezer főre tehető, és becslések szerint körülbelül fél millió főnél prediabéteszes állapot áll fenn. A diabéteszes betegek döntő többsége – mintegy 90%-a – 2-es típusú cukorbetegségben szenved, gondozásuk elsősorban az alapellátás feladata.

A magas vérnyomás diagnózisának felállítását követően – az optimális terápia megválasztásához – meg kell határozni a beteg teljes kardiovaszkuláris kockázatát. A kezelés alapja az életmód-változtatás. 

A hazai modern ajánlásoknak köszönhetően a pánikbetegség magyarországi diagnosztikája, terápiája és követése a nemzetközi protokollokkal kiválóan összecseng.

Az alapellátási orvosi ügyeletek pontos feladatainak és szakmai tartalmának definiálása, a sürgősségi ellátásba történő hatékony beillesztés és a működési feltételek megfelelő biztosítása mihamarabb szükséges lenne. Az erőforrásbeli, szervezési és szabályozási problémák veszélyeztetik az ellátási forma megfelelő minőségű biztosítását.

Hazánkban egyre égetőbb probléma lesz az orvoshiány, ami az alapellátást és a szakellátást is egyformán érinti. Ennek a jelenségnek a kezelése komplex szemléletmódot igényel mind a szakmapolitika, mind pedig az orvosképzéssel foglalkozó intézmények részéről.

Bizonyított, hogy a kardiometabolikus betegségek kialakulásának folyamata már a gyermekkorban elkezdődik. Ennek előrehaladását a rizikótényezők, úgymint az egészségtelen táplálkozás, a mozgásszegény életmód és a dohányzás, valamint a rizikóállapotok, tehát az elhízás, az emelkedett vérnyomás, a diszlipidémia és a prediabétesz/diabétesz gyorsíthatják.