hirdetés
hirdetés
2019. szeptember. 22., vasárnap - Móric.
hirdetés

Álompraxis Németországban

Szabó János doktor egy német kisvárosban, háziorvosként kezdett új életet. A Népszava helyszíni riportja Nordenhamból.

Bremerhavent valaha az Amerika felé induló kivándorló-hajók legfontosabb kikötőjeként tartották számon. A magyar egészségügyet néhány éve maga mögött hagyó Szabó doktor itt talált otthonra. A százezres észak-német város szomszédságában, Nordenhamban lett háziorvos.

– Jó reggelenként fölébredni, az emberek az utcán rád mosolyognak, akkor is, ha azelőtt soha nem láttak. A betegek hálásak azért, hogy van háziorvosuk, a praxisban az alkalmazottak örülnek neked, és még meg is fizetik a munkádat – summázza Szabó János doktor, amikor arról kérdezik, miért pont itt kezdett új életet. Új otthona az Északi-tenger partján, a Weser folyó torkolatánál, a Butjadingen-félszigeten fekszik.

Szabó doktor arra a legbüszkébb, hogy alig két és fél év alatt nőtt nulláról háromezresre a praxisa, no meg arra: a helyi németek is bíznak benne, szívesen választják orvosuknak. Háziorvosból itt sincs sok, csak Alsó-Szászországban 96 körzet üres, s ebből négy Nordenhamra is jut.

A doktor úgy emlékszik, az indulás kicsit döcögős volt. A hazai hároméves háziorvosi képzés itt nem elég, öt éves rezindentúrára van szükség, ahhoz, hogy valakit önállóan engedjenek dolgozni egy körzetben. Az öt évből pedig kettőt kórházi gyakorlattal kell eltölteni. Így amikor Szabó János megérkezett Németországba, ő is a klinikai gyakorlattal kezdte. Utóbb – mint mondja – már biztos abban, hogy ez nem ártott. Volt idő felvenni a ritmust, megismerni a német gyógyítási kultúrát, kicsit beletanulni a biztosítók világába, a finanszírozás rejtelmeibe. Németország 83 millió állampolgárát 108 biztosító látja el. Vannak területi alapon szerveződő államiak, valamint szakmaiak. A tengerészeknek, egyes vállalatoknak, ipartestületeknek, mezőgazdászoknak például saját biztosítójuk van. Hálapénz itt nincs, aki adná vagy elfogadná, börtönbe kerülhetne.

Indulásként Szabó doktor az államtól 60 ezer eurót kapott berendezésre, műszerekre. Azt mondja: végtelenül szerencsés, mert az összegből futotta a teljes berendezésre. Magát a rendelőt a praxisával éppen szemben, az út túl oldalán lévő gyógyszertár tulajdonosától, Dennis Jahn-tól bérli. Betegei nála váltják be a recepteket. A rendelő várója tágas, az egyik sarokban külön játszó szőnyeg is jut a gyerekeknek. A doktor egyidejűleg rendel két egymás melletti szobában: míg az egyikben valaki előkészül, addig a másikban zajlik vizsgálat. Négy asszisztens dolgozik a keze alá. Fogadják a betegeket, elektronikusan ellenőrzik a biztosítási kártya érvényességét, adminisztrálnak. Leveszik a vért, megmérik a vérnyomást. Mire a beteg az orvos elé kerül már látja a saját gépén a legfontosabb paramétereket. Ha szükség van rá, elvégzik helyben az EKG, ultrahang- vagy légzésfunkció vizsgálatot is. Innen beteget tovább küldeni csak nagyon indokolt esetben szoktak.

Az alapellátásban dolgozó orvosok és a betegpénztárak között egy köztes szervezet, a Pénztári Orvosok Egyesülete (Kassenärztliche Vereinigung) szervezi az ellátások finanszírozást. A pénztárak a saját biztosítottjaik után lényegében nekik fizetnek, amit aztán ők utalnak tovább a praxisokba teljesítményarányosan. A háziorvosi körzetben az ellátott esetek után negyedévenként 70 euró illeti meg a praxist. Azt, hogy milyen sok itt a munka, arra bizonyságul Szabó János megmutatja az első negyedévnyi elszámolást. Aszerint három hónap alatt 1700 beteg járt nála, ezért csaknem 120 ezer eurót utalt a biztosító a praxisa számlájára.

A teljes riportot a Népszava közli.

(forrás: Népszava)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés

Könyveink