Időskori izoláció csökkentése az ételkiszállítók segítségével
Az otthonukhoz kötött, egyedül élő időskorúak elszigeteltségének, magányosságának javítását célzó programot több államban is tesztelik az Egyesült Államokban.
A BMC Public Health folyóiratban október 1-jén jelent meg a University of Connecticut kutatóinak cikke, amelyben egy olyan program kidolgozásáról számoltak be, amelynek célja az otthonukhoz kötött időseket érintő társas izoláció, elszigeteltség csökkentése. A társas kapcsolatok hiánya egyre súlyosabb népegészségügyi problémát jelent, különösen az időskorúak körében, akik fokozottan vannak kitéve az elszigeteltség következményeinek. A társas izoláció számos testi és mentális egészségkárosító hatással jár, beleértve a szív-érrendszeri betegségeket, a depressziót és a kognitív hanyatlást. Egyes becslések szerint az izoláció egészségkárosító hatása napi 15 elszívott cigarettához hasonlítható.
Kim Gans, a Connecticuti Egyetem Családtudományi Tanszékének professzora, valamint Kali Thomas, a Johns Hopkins Egyetem gerontológusa a Mississippi Állami Egészségügyi Minisztériummal és a Brown Egyetem munkatársaival együttműködve végzett egy kutatást, amely egy költséghatékony képzési program hatékonyságát vizsgálta. A program egy oktatóvideóból és egy weboldalból áll, amelyet az ételkiszállító szolgálatok gépkocsivezetőinek szántak. A cél az volt, hogy a sofőrök felismerjék az izoláció jeleit, és tudatosabban, empatikusabban viszonyuljanak az ellátottakhoz.
Az Egyesült Államok népességének elöregedésével párhuzamosan az időseknek szánt, az Older Americans Act III. keretében finanszírozott ételkiszállító programok egyre fontosabb szerepet töltenek be az élelmiszerbiztonság, a társas kapcsolatok fenntartása és az önállóság megőrzése terén. Kormányzati adatok szerint 2021-ben már körülbelül 1,5 millió otthonához kötött idős személy részesült ilyen szolgáltatásban. Gans kiemelte, hogy az általuk kidolgozott, egyszerű és kis költségű beavatkozás országos szinten is könnyen alkalmazható lehet az ételkiszállító programokban, hozzájárulva az ellátottak társas izolációjának csökkentéséhez.
A kutatók fókuszcsoportos interjúkat szerveztek ételkiszállító sofőrökkel Mississippi, Rhode Island, Georgia, Texas és Kalifornia államok területén annak érdekében, hogy feltérképezzék, milyen képzést kapnak a sofőrök az izoláció felismerésére, és visszajelzést gyűjtsenek az oktatóvideóról és a weboldalról. A résztvevők egyértelműen jelezték, hogy az ellátottak körében gyakori az elszigeteltség. Egy sofőr például úgy fogalmazott, hogy „amikor elmegyünk a klienshez, gyakran egyedül van… mi vagyunk az egyetlen emberek, akiket a héten lát.” Ennek ellenére a legtöbb sofőr nem kap célzott képzést az izoláció kezelésére. Egy másik résztvevő elmondása szerint a betanítás kimerült abban, hogy ujjlenyomatot vettek tőle, majd pénteken megkapta a címlistát – semmilyen további felkészítés nem történt.
A visszajelzések alapján a kutatócsoport továbbfejlesztette az oktatóanyagot, majd Texas, Rhode Island és Mississippi államban tevékenykedő ételkiszállító szolgálatokkal együttműködve toborzott résztvevőket a program tesztelésére. Az eredmények azt mutatták, hogy az oktatóvideó és a weboldal jelentősen növelte a sofőrök szándékát és képességét arra, hogy felismerjék a társas izoláció jeleit, és aktívabban kapcsolatba lépjenek az ellátottakkal. Egy Rhode Island-i résztvevő szerint „a videó segít ráirányítani a figyelmet azokra, akik egyedül élnek. Aki megnézi, jobban felismeri az izoláció jeleit, és akár apró gesztusokkal is enyhíteni tudja azt.”
A projekt következő lépése az intervenció országos kiterjesztéséhez szükséges finanszírozás biztosítása. Gans reményét fejezte ki, hogy a jövőben lehetőség nyílik a beavatkozás széles körű alkalmazására és hatékonyságának vizsgálatára a programban dolgozó sofőrök körében. A kezdeményezés jelentősége túlmutat az élelmezésbiztonságon, és más, otthonhoz kötött időseket ellátó szakmákra is kiterjeszthető, például az oxigénszállításra vagy a házi ápolásra.
Gans, aki a gyakorlatban is alkalmazható intervenciók tervezésének szakértője, nemrég publikálta a BMC Public Health folyóiratban annak a randomizált kontrollált vizsgálatnak a protokollját, amely azt vizsgálja, hogy a közösségi egészségügyi munkatársak által végzett telefonos tanácsadás és az egészséges élelmiszercsomagok kiszállítása miként javíthatja az otthonhoz kötött idősek táplálkozási minőségét, életminőségét, és milyen mértékben csökkentheti a társas izolációt.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
Training program delivers resources to reduce social isolation among seniors
Irodalmi hivatkozás:
Jennifer N. Bunker et al, Developing and Testing Training Resources to Improve Social Connectedness With Homebound Older Adults Who Receive Home-Delivered Meals, Journal of Applied Gerontology (2024). DOI: 10.1177/07334648241306176
Isabelli L. Costa da Silva et al, A study protocol for a randomized controlled trial evaluating the impact of adding community health worker coaching calls and healthy grocery bag deliveries to a Meals on Wheels home-delivered meal program for homebound older adults in Rhode Island, BMC Public Health (2025). DOI: 10.1186/s12889-025-24080-6
