A nem infektív uveitisek kezelésére helyileg szemcseppeket, a szem környékére adott injekciókat, illetve súlyos esetekben intravitreális implantátumokat alkalmaznak. A kortikoszteroidok és az immunszuppresszánsok mellékhatásainak elkerülésére ad lehetőséget a biológiai terápia és az intraokulárisan adható gyógyszerek fejlődése. A szemészetben a TNFα-gátló adalimumab biologikum alkalmazása a látóélesség megőrzése szempontjából döntő jelentőségű, és az esetlegesen a háttérben álló autoimmun betegségek kezelésében is fontos. A „makacs” uveitisek kezeléséhez multidiszciplináris team szükséges.

Az asztmás betegek 5−10%-át kitevő súlyos asztmások esetén a terápiás továbblépés lehetőségét évtizedeken át a szisztémás szteroiddal történő kiegészítés jelentette. Napjainkban újabb teret nyitott a biológiai terápiás szerek megjelenése és az allergénspecifikus immunterápia. Az előbbivel csökkenthető a szteroidterhelés, az utóbbival pedig főként a betegség korai fázisában lehet befolyásolni a kórkép természetes lefolyását. Újabban előtérbe helyezik a tünetvezérelt gyógyszerelést is rohamoldó és gyulladáscsökkentő/kontrolláló gyógyszerkombináció alkalmazásával.

Az atópiás dermatitis világszerte egyre gyakoribbá váló kórkép, klinikailag a bőr szárazsága, viszketés, valamint a következményesen kialakuló másodlagos jelenségek (nedvedzés, pörkösödés, lichenifikáció) jellemzik. Patogenezise heterogén, genetikai eredetű bőrbarrierzavar, immunológiai és mikrobiom-diszreguláció jellemzik, illetve számos környezeti provokáló faktora is ismert. Klinikai képe nagyon változatos, a száraz bőrtől az erythrodermáig terjed, és a tünetek életkortól függően is változnak. A kezelés alapja napjainkban is a bázisterápia és a lokális gyulladáscsökkentés, de a legújabb kutatási eredmények tükrében fokozatosan új szisztémás szerek kerülnek bevezetésre, amelyek a súlyos, refrakter esetekben nyújthatnak majd terápiás megoldást. 

Mind a thromboticus thrombocytopeniás purpura, mind a haemolyticus uraemiás szindróma patomechanizmusában közös a mikrovaszkuláris thrombocytaaggregáció, lényegesen különböző azonban a folyamat lokalizációja, kiterjedtsége, patomechanizmusa, melynek következtében eltérő a klinikum és a terápia is.

Nincs D-vitamin-pótlással történt gyógyszervizsgálat egyik pandémiában sem. Van azonban számos adat arról, hogy a D3-vitaminnak van vírusellenes hatása, illetve, hogy a D-vitamin-hiánynak szerepe van a COVID-19-re is jellemző súlyos szövődmények rizikójában.

Manapság az újságok és híroldalak naponta frissülő méretes szalagcímekben közlik, hány újabb áldozata van az éppen dúló világméretű koronavírus-járványnak. És a valóban sokkoló adatok és meredeken felfelé ívelő görbék láttán hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy más halálokok nagyságrenddel több halálos áldozatot szednek a járvány alatt – ahogyan ezt tették a járvány előtt és feltehetőleg tenni fogják a pándémia lecsengése után is. Ilyen tömeggyilkos a dohányzás is.

Bár a COVID-19 fertőzés leginkább a tüdőket érinti, a második leggyakrabban megtámadott szerv a vese, írja az OTSZ Online.

A fertőzések és a daganatos betegségek számos összefüggésére világít rá a Rákgyógyítás Magazin 2020. tavaszi lapszáma.

A korábban szív- és érrendszeri megbetegedésben szenvedők közül a koronavírusos halálesetek magas száma az orvosokat is meglepte – írja a PS.

Legeza Örs 48 éves kutató azért írta meg a történetét, mert szerinte életek múlhatnak ezen. Betegnaplóját a VálaszOnline közli.