A családorvosi gyakorlatban a perifériás neuropathia a leggyakoribb neurológiai problémák közé tartozik, ugyanakkor számos megjelenési formája miatt kihívást jelenthet felismerése és adekvát értékelése. A cukorbetegség szisztémás szövődményeként előforduló disztális szimmetrikus polyneuropathia a leggyakoribb forma, mellyel gyakran találkozunk az alapellátásban. 2-es típusú diabetesesekben gyakran már az alapbetegség felismerésekor kimutatható, sőt fennállhat az 1-es típusú diabetes kimutatásának időpontjában is.

A fájdalom definíció szerint egy kellemetlen szenzoros és emocionális tapasztalat, ami szöveti károsodáshoz köthető. A krónikus fájdalom 3 hónapnál hosszabb ideig fennálló vagy visszatérő állapot. A krónikus fájdalmakat elsődleges és másodlagos csoportba oszthatjuk.

Az epilepsziás betegek több mint 50%-a szenved különböző mértékű alvászavarban. A tartós kialvatlanság súlyos terheket ró az egész családra. A kielégítő alvás nélkülözhetetlen a gyermek megfelelő pszichoszomatikus és kognitív fejlődéséhez, hiányában magatartászavar, tanulási zavar, pszichés problémák alakulnak ki, vagy a már meglévő problémák tovább romlanak. Nagyon fontos, hogy időben felismerjük a beteg alvásproblémáját és a terápiás terv kialakításakor ezt a tényezőt is figyelembe vegyük.

Az epilepszia gyakori neurológiai betegség, a gyermekek 1%-a, a felnőttek 0,5% epilepsziás. Az epilepsziás betegek mintegy 70%-ánál a rohamok kontrollálhatók, és a többségnél a rohamok egyetlen antiepileptikummal kontrollálhatók. A gyógyszeres kezelés első lépése az epilepszia betegség entitásnak (ritka monogénes epilepsziák pl.), az epilepszia szindrómának, amennyiben ez még nem ismert, mint a betegség kezdetén gyakran előfordul, a rohamtípusnak megfelelő, valamint a beteg fiziológiás jellemzőinek (nem, kor, pszichoszociális és élettani állapot (pl. terhesség, menopauza) és komorbiditásának megfelelő rohamellenes gyógyszer kiválasztása.

Az 59 éves férfibeteg 2014-ben került kórházunk Neurológiai Osztályára eszméletvesztéssel járó rosszullét miatt. Felesége akkor elmondta, hogy az utóbbi egy évben többször fordul elő, hogy a beteg időnként beszélgetés közben néhány percig nem a kérdésre válaszol, ilyenkor elmereng, majd csámcsogó szájmozgás jelentkezik.

Az epilepszia élettartam-prevalenciája 1,2–2,9%, ami nem alacsony arány összességében. Emellett kiemelendő, hogy a kezelés évekig, évtizedekig, akár egész életen keresztül tarthat, így különböző élethelyzetekben kell kezelni, megtalálni a beteg számára optimális, egyénre szabott terápiát.

A vénás brivaracetám adása halmozódó fokális vagy fokális kezdetű epilepsziás rohamok esetén (főként a korai szakban alkalmazva) ideális választás lehet, különösen multimorbid, politerápiát kapó betegek esetén.

A közvélekedés a fejfájásokat a nők külső vagy belső nehézségekre adott válaszának, a migrént pedig unatkozó gazdag nők időtöltésének tartja. Bár ez a – feltehetően a hagyományos nemi szerepeken és a rájuk épülő sztereotípiákon alapuló – vélemény teljességgel megalapozatlan, a hormonális különbségek miatt ténylegesen sok eltérés van a nők és férfiak fejfájásai között. A menstruációs ciklus változásai, a fogamzásgátló-szedés, a terhesség, ill. a menopauza és a hormonpótlás egyértelműen kihatnak a migrén lefolyására és kezelésére is. A migrénes nők tapasztalatát érzékletesen mutatja be Emily Dickinson, a XIX. századi amerikai költőnő (l. a boxot). A jelen összefoglaló célja röviden áttekintést nyújtani a migrénről, kifejezetten a nők szempontjából.

A fejfájás az egyik leggyakoribb betegség. Több mint 3 milliárd embert érint világszerte. A Nemzetközi Fejfájás Beosztás-3 (ICHD-3) két nagy csoportot különít el, elsődleges és másodlagos fejfájások. Az elsődleges fejfájások közé tartozik a migrén, a tenziós fejfájás és a trigemino-autonóm fejfájások. Ezek teszik ki a fejfájások több mint 90%-át. A másodlagos fejfájások egyéb betegségek, szer/gyógyszer használatának következményei, tünetei.

Kétrészes cikksorozatunk első részében az optimálistól elmaradó D-vitamin-ellátottság incidenciáját és leggyakoribb okait, második részében a D-vitamin-hiány következményeit és a megelőzés lehetőségeit tekintjük át.