Jermendy György belgyógyász, diabetológus professzorral nemcsak a diabetológiában tapasztalt technológiai robbanásról, a hazai támogatási rendszer kihívásairól, hanem az elhízás elleni új készítmények társadalmi hatásairól is beszélgettünk.
Mindkét fogyási módszernél kedvező élettani hatásokat mutattak ki túlsúlyos cukorbetegek körében, de az időszakos böjtöt választóknál kisebb volt a lemorzsolódási arány.
A stigmatizációt és a halogatást le kell váltania a tudatos, orvosi alapokon nyugvó terápiának és a mozgás örömének. A Semmelweis Egyetem és az Eli Lilly keddi, elhízás világnapi kerekasztal-beszélgetésén elhangzott, hogy a testsúlykontroll nem esztétikai kérdés, hanem a krónikus betegségek elleni küzdelem frontvonala.
A pitvarfibrilláció (PF) előfordulási gyakorisága az életkor előrehaladtával exponenciálisan növekszik, miközben az időskorú pitvarfibrilláló betegeknél a stroke rizikója fokozott.
Mivel a szarkopénia kezelésére jelenleg nem áll rendelkezésre célzott gyógyszeres terápia, az életmódbeli intervenciók – mint például a kiegyensúlyozott táplálkozás, a megfelelő fehérjebevitel és a rendszeres fizikai aktivitás – állnak a kutatások és a klinikai gyakorlat fókuszában.
A Washington University School of Medicine kutatói a táplálkozási beavatkozások szerepét vizsgálták a medencefenék diszfunkcióinak – különösen a szexuális működési zavarok és az inkontinencia – kimenetelében.
A túlsúly és az elhízás okozta egészségügyi és gazdasági teher egyre sürgetőbb megoldást igényel. Az obezitás kezelésére irányuló törekvések eredményeként a diéta mellett hatékony gyógyszeres kezelési lehetőségek is elérhetők. A hatékonyság mellett a figyelem középpontjába került a kardiovaszkuláris biztonságosság, illetve a preventív hatás.
Az egészséges öregedést támogató étrendi változtatások kulcsfontosságúak a fizikai és kognitív funkciók megőrzésében, valamint az életkorral összefüggő betegségek megelőzésében. Az időskorban bevezetett egészséges étrend hatékonyan támogathatja az optimális egészségi állapot és a funkcionális képességek megőrzését.
A metabolikus szindróma elnevezés specifikus kardiovaszkuláris rizikófaktorok olyan halmozódását jelenti, melyek patofiziológiai háttere az inzulinrezisztenciával hozható összefüggésbe. Pontos patomechanizmusa továbbra is tisztázatlan, azonban az inzulinrezisztencia és a centrális elhízás központi szerepe egyértelmű.