Az MDT szerint különösen fontos, hogy a súlyos vagy visszatérő panaszokkal élők bőrgyógyászhoz forduljanak, és tájékozódjanak a centrumellátás lehetőségéről.
A glaucoma világszerte az irreverzibilis vakság vezető oka, és a betegek száma folyamatosan növekszik. A korai felismerés alapvető jelentőségű, mivel a glaucomás opticus neuropathia hosszú ideig tünetmentesen progrediálhat, a már kialakult károsodás pedig visszafordíthatatlan.
Egy szakirodalmi áttekintés a probiotikumok fogyasztásához köthető klinikai és transzlációs bizonyítékokat foglalta össze, különös tekintettel a bél-agy tengely feltételezett mechanizmusaira és azokra a lehetséges hatásokra, amelyek a szorongás, depresszió, bipoláris zavar és a szkizofrénia esetén jelentkezhetnek.
A tüdőrák egyike a leggyakrabban előforduló rosszindulatú betegségeknek, incidenciája hazánkban nemzetközi viszonylatban is magas. Az utóbbi években a tüdőrák komplex kezelésében jelentős fejlődés volt tapasztalható. Ez főként a nem kissejtes tüdőrákra igaz, de a kissejtes forma esetében is figyelemre méltó az előrelépés.
A tüdőfibrózis kezelésében az EB engedélye több mint egy évtized után az első új terápiás lehetőséget jelenti idiopátiás tüdőfibrózis és több mint öt év után az elsőt progresszív tüdőfibrózis esetén az Európai Unióban.
Szemléletváltást ígér a gyógyításban a kiméra antigénreceptorral felszerelt T-sejt, azaz a CAR-T-terápia. A technológia messze túlmutat azon a megszokott modellen, amikor a gyógyszeripar egy újabb molekulát vagy egy következő generációs biológiai terápiát kínál a klinikusoknak és a betegeknek. Alkalmazásának a rendkívül magas költségek szabnak határt.
A nyelőcső betegségeiben szenvedő betegek számára jelenleg csak kevés hatékony kezelési lehetőség áll rendelkezésre. A gyógyszerek célzott eljuttatása ebbe a szervbe technikailag nehéz és gyakran jár nemkívánatos mellékhatásokkal.
A krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) és a kardiovaszkuláris betegségek együttes előfordulása gyakori és klinikailag kiemelt jelentőségű. A két kórkép közötti kapcsolat nem csupán közös rizikófaktorokra vezethető vissza, hanem komplex patofiziológiai mechanizmusokra, beleértve a szisztémás gyulladást, az oxidatív stresszt, az endotheldiszfunkciót és a neurohumorális aktivációt.