A tüdőfibrózis kezelésében az EB engedélye több mint egy évtized után az első új terápiás lehetőséget jelenti idiopátiás tüdőfibrózis és több mint öt év után az elsőt progresszív tüdőfibrózis esetén az Európai Unióban.

A szervezetben természetes módon jelen lévő urzodeoxikólsav segítheti a petefészek-daganat növekedését, terjedését és az áttétek kialakulását

Szemléletváltást ígér a gyógyításban a kiméra antigénreceptorral felszerelt T-sejt, azaz a CAR-T-terápia. A technológia messze túlmutat azon a megszokott modellen, amikor a gyógyszeripar egy újabb molekulát vagy egy következő generációs biológiai terápiát kínál a klinikusoknak és a betegeknek. Alkalmazásának a rendkívül magas költségek szabnak határt.

A nyelőcső betegségeiben szenvedő betegek számára jelenleg csak kevés hatékony kezelési lehetőség áll rendelkezésre. A gyógyszerek célzott eljuttatása ebbe a szervbe technikailag nehéz és gyakran jár nemkívánatos mellékhatásokkal.

A krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) és a kardiovaszkuláris betegségek együttes előfordulása gyakori és klinikailag kiemelt jelentőségű. A két kórkép közötti kapcsolat nem csupán közös rizikófaktorokra vezethető vissza, hanem komplex patofiziológiai mechanizmusokra, beleértve a szisztémás gyulladást, az oxidatív stresszt, az endotheldiszfunkciót és a neurohumorális aktivációt.

A testtömeg és testmagasság mellett a derékkörfogatot is figyelembe vevő testalkatindex (ABSI) potenciális előrejelzője az artritisznek, különösen az oszteoartritisznek.

Az utóbbi években jelentősen megnőtt a szakirodalomban a myastheniás betegek életminőségére, a betegségteherre irányuló vizsgálatok, közlemények száma, melyekben rendre előtérbe kerül a betegséggel járó fáradékonyság kérdése is.

A GluN2B‑t tartalmazó NMDA‑receptorok célzása ígéretes genetikai terápiás megközelítés lehet, amely alternatívát kínálhat a jelenleg alkalmazott invazív eljárásokra, például a mélyagyi stimulációra.

Krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) esetében adjuváns terápiás megközelítés a légzőizmok tré-ningje, amely – vizsgálatokkal igazolt módon – növeli a légzésben részt vevő izmok erejét, javítja a terhelési toleranciát és kapacitást, valamint a betegek életminőségét. Ma már ismert az is, hogy a légzőizmok edzése előnyös sejtszintű változásokat idéz elő a rekeszizom és a légzéshez kapcsolódó egyéb izmok, izomrostok szerkezetében, funkciójában.

Miközben a dohányzás visszaszorulásával csökken a klasszikus fej-nyaki tumorok előfordulása, a HPV-asszociált oropharyngealis daganatok száma folyamatosan emelkedik. Számos országban a vírus már megelőzte a dohányzást mint vezető kockázati tényezőt ebben a daganattípusban.