Dr. Illés Zsolt a University of Southern Denmark neurológiai klinikája, az Odense University Hospital professzora és betegkonzultánsa. Vendégprofesszor a Pécsi Neurológiai Klinikán, ahol évtizedeken keresztül dolgozott, és a Klinikai és Kísérletes Neuroimmunológiai Tanszéket vezette. A fő területe a neuroimmunológia, ezen belül a sclerosis multiplex, a ritka neurológiai betegségek, az NMOSD, a vasculitisek, a neuroszarkoidózis és egyéb határterületek.

A táplálásterápia a modern, bizonyítékokon alapuló orvosi ellátás alapvető eleme, amelynek célja az egyén aktuális igényeihez igazított energia- és tápanyagszükséglet biztosítása. Napjainkban a komplex betegellátás alapvető részét képezi; a mortalitási valamint morbiditási mutatókra gyakorolt hatása messze túlmutat a klasszikus értelemben vett “alultápláltság” rendezésén. Nemzetközi ajánlások és irányelvek hangsúlyozzák, hogy a nem megfelelő tápláltsági állapot már a betegségek korai stádiumaiban befolyásolja a prognózist, növeli a szövődmények előfordulását és rontja az életminőséget. Az alapellátásban dolgozó egészségügyi szakemberek kulcsszerepet töltenek be a veszélyeztetett betegek azonosításában, a táplálásterápia indikációjának felállításában és a hosszú távú gondozásban.

A táplálásterápia a neurológiai betegek komplex ellátásának alapvető része, amely magában foglalja a tápláltsági állapot rendszeres felmérését, a személyre szabott dietoterápiát és szükség esetén az enterális táplálást.

Az internet és az okoseszközök robbanásszerű elterjedése az elmúlt két évtizedben alapvetően átalakította a mindennapi életet. A digitális technológiák előnyei mellett egyre nagyobb figyelem irányul a túlzott vagy maladaptív internethasználat lehetséges egészségi következményeire is.

Július 1-től a Neurológiai Klinika vezetését Bereczki Dániel nyugdíjba vonulása miatt, Kovács Tibor vette át klinikaigazgatóként.

Az utóbbi években jelentősen megnőtt a szakirodalomban a myastheniás betegek életminőségére, a betegségteherre irányuló vizsgálatok, közlemények száma, melyekben rendre előtérbe kerül a betegséggel járó fáradékonyság kérdése is.

Az ultrahangot évtizedeken át elsősorban diagnosztikai eszközként tartották számon: a kórházi vizsgálatok során szervek és szövetek képe jelent meg a monitoron, vagy éppen egy magzat első felvétele. Pedig több lehetséges felhasználási területe is lehet a hematológiától az onkológián át a neurológiai kezelésekig.

A világon évente egymillió gyermekből egynél diagnosztizálnak opsoclonus–myoclonus szindrómát; itthon kevés orvos találkozik ezzel.

A neonatalis bőrtünetek spektruma igen széles, a benignus transiens lézióktól a súlyos megbetegedésekig terjed. A szerző az ártalmatlan, gyorsan regrediáló bőrjelenségek mellett a vascularis és fejlődési rendellenességeket, congenitalis naevusokat és bőrfertőzéseket mutatja be. 

Az alakuló kormánynak adnának át több, előkészített egészségügyi jogszabály-javaslatot, írja a Népszava.