A Magyar Kardiológusok Társasága szerint a modern, matematikai alapú kockázatbecslés tünetmentes állapotban is képes előrejelezni a következő 10 év kritikus eseményeit.

A metabolikus neuropszichiátriai terápiák a hatékony gyógyszeres és pszichoterápiás kezelési eszköztár kiegészítéseként új intervenciós modalitásokat kínálnak a metabolikusan aktív gyógyszerelés bevonása mellett a diétás ketózis, a terápiás böjtkezelések, az irányított testedzés és a kontrollált étrend-kiegészítés alkalmazásával.

A polineuropátia sokáig tünetmentesen zajlik, idővel súlyos panaszokat okozhat – a zsibbadástól kezdve a fájdalmon át egészen az életet veszélyeztető szövődményekig. Különösen fontos ezért, hogy felismerjük a betegség jeleit, és tisztában legyünk a lehetséges következményekkel.

Egy ígéretes növényi alapú vegyület csökkentheti a nem alkoholos zsírmájbetegség, az egyik leggyakoribb anyagcserezavar kockázatát, írja a Magyar Hírlap.

A normál populációhoz képest négyszázszor gyakrabban mutatható ki a vírus genetikai anyaga a lupusban szenvedő betegek B-sejtjeiben.

Simonyi Gábort, a Szent Imre kórház Anyagcsere Központjának osztályvezető főorvosát a GLP-1 terápiákról kérdezte az Economx.

Az asztmás és COPD-s betegek részére a Magyar Tüdőgyógyász Társaság szakmai támogatásával készített betegedukációs weboldal indult.

Gyulladáscsökkentő hatása révén a mediterrán étrend követése szignifikánsan csökkenti a hiperaktív hólyag szindróma kialakulásának a kockázatát – és meglepő módon a mérsékelt sörfogyasztás is hasonló hatást eredményez.

A D-vitamin-hiány jelentős népegészségügy probléma. Magyarországon októbertől márciusig elégtelen a napfényből származó UV-B-sugarak mennyisége a megfelelő D-vitamin-szintézishez. Az étrendi bevitel hazánkban elhanyagolható. Emiatt pótlás nélkül a tél végére mindenki D-vitamin-hiányossá válik, így a pótlás mindenki számára javasolt ebben az időszakban. Márciustól októberig is gyakori a D-vitamin-hiány a gyakori beltéri munkavégzés, fényvédőkrém-használat, csökkent napfény-expozíció miatt.

A krónikus vesebetegség (CKD) a 21. század egyik legnagyobb népegészségügyi kihívása. Bár a diagnosztikus kritériumok régóta egységesek, a felismerés továbbra is késik, és a betegek többségénél a betegség csak előrehaladott stádiumban kerül diagnosztizálásra.