A metformin több mint hat évtizede a 2-es típusú diabetes mellitus (T2DM) farmakoterápiájának alapköve. Bár anti-hyperglykaemiás hatásmechanizmusa jól ismert, az utóbbi években egyre több bizonyíték támasztja alá, hogy alkalmazása a glükózkontrollon túlmutató előnyökkel is jár.
A meglehetősen drámai hazai daganatos halálozási statisztikák oka, hogy a magas incidenciát késői felismerés kíséri, a terápiás válaszok pedig egyénenként változóak. A Nemzeti Tumorbiológiai Laboratórium (NTL) erre a strukturális és tudományos kihívásra adott komplex választ.
A metformin több mint hat évtizede a 2-es típusú diabetes mellitus (T2DM) farmakoterápiájának alapköve. Bár anti-hyperglykaemiás hatásmechanizmusa jól ismert, az utóbbi években egyre több bizonyíték támasztja alá, hogy alkalmazása a glükózkontrollon túlmutató előnyökkel is jár.
A szédülés és egyensúlyzavar a klinikai gyakorlat gyakori, heterogén eredetű tünetegyüttese. A differenciáldiagnosztika a jóindulatú perifériás kórképektől az életet veszélyeztető centrális okokig terjed, ezért strukturált megközelítést igényel. A szédülés ellátásának kulcsa a szindrómaalapú triázs, a standardizált bedside tesztek szakszerű alkalmazása, a célzott képalkotás és a bizonyítékokon alapuló, lépcsőzetes terápia.
Az obstruktív alvási apnoe a legismertebb és leggyakoribb alvásfüggő légzészavar, amelyet a légutak részleges vagy teljes elzáródása jellemez alvás közben.
Placenta accreta spektrum (PAS, azaz kórosan invazív placentáció, lepénybeágyazódási rendellenesség) esetén a placenta rendellenesen tapad a méhfalhoz, így nem lehet leválasztani a méhfalról, vagy leválasztása potenciálisan életveszélyes vérzéssel járhat. PAS esetén a méh szöveteinek a normális terhességre jellemző fiziológiás rétegződése zavart szenved: legenyhébb esetben a transzformált endometrium (decidua) tűnik el, súlyosabb fokú zavar esetén pedig a trophoblastos migráció eléri a miometriumot, a szerózát, de akár még ennél is tovább hatolhat.
Az emlőrák a leggyakoribb daganatos betegség a nők körében, ugyanakkor a számos új, modern kezelési lehetőségnek köszönhetően az időben felismert esetek jelentős aránya meggyógyítható.
A Lennox–Gastaut-szindróma (LGS) egy ritka, heterogén etiológiájú, gyermekkori indulású epilepsziabetegség. A rohamok kezelését a terápiarezisztencia, a következményes kognitív hanyatlás, valamint az egységes terápiás elvek hiánya is nehezíti.
Az alapellátásban végzett palliáció a palliatív szükségletekkel rendelkező betegek azonosításával, a palliatív ellátási szemlélet alkalmazásával, valamint az ellátás megtervezésével járul hozzá a gyógyíthatatlan betegek minőségi ellátásához. A jövőben a fejlődés útját az integrált palliatív ellátás jelenti.