Az irányelvek a béta-blokkolók alkalmazását kiemelten támogatják az emelkedett nyugalmi pulzusszámú (>80 ütés/perc) betegeknél, mivel a magas nyugalmi pulzusszám a szimpatikus túlműködés jele, amely a kedvezőtlen szívizom-átépülés fontos mozgatórugója magas vérnyomás és szívelégtelenség esetén. 

Azoknál az embereknél, akik naponta átlagosan kilenc vagy annál több adag ultrafeldolgozott élelmiszert fogyasztanak, 67 százalékkal nagyobb eséllyel alakul ki súlyos kardiovaszkuláris esemény, mint azoknál, akik mindössze egy adagot.

A célzott terápiák, így a biologikumok (bDMARD) és a szintetikus célzott betegségmódosító gyógyszerek (tsDMARD) nagy áttörést hoztak a gyulladásos reumatológiai kórképekben, így rheumatoid arthritisben (RA) szenvedő betegek kezelésében.

A Magyar Kardiológusok Társasága szerint a cukorbetegség nem pusztán anyagcsere-zavar, hanem komplex szív- és érrendszeri betegség, közli a PharmaOnline.

A metabolikus szindróma elnevezés specifikus kardiovaszkuláris rizikófaktorok olyan halmozódását jelenti, melyek patofiziológiai háttere az inzulinrezisztenciával hozható összefüggésbe. Pontos patomechanizmusa továbbra is tisztázatlan, azonban az inzulinrezisztencia és a centrális elhízás központi szerepe egyértelmű.

A metabolikus szindróma (MetS) napjaink egyik legjelentősebb népegészségügyi kihívása, amely egy komplex anyagcserezavar és számos krónikus, nem fertőző betegség rizikótényezője.

Ebben a vizsgálatban a magas kockázatú, elhízással küzdő, nem-valvuláris pitvarfibrillációban (NVPF) szenvedő populációban a nem K-vitamin antagonista orális alvadásgátlók (NOAC) eltérő kockázatot mutattak a stroke/szisztémás embolizáció (SE) és a major vérzéses szövődmények (MB) tekintetébenben a warfarinnal összehasonlítva.

Elhízott betegeknél ismerten nagyobb a kardiovaszkuláris betegségek (CVD) kialakulásának kockázata. Úgy tűnik azonban, hogy a regionális, viszcerális, szervspecifikus zsírfelhalmozódás nagyobb szerepet játszik ezen szív- és érrendszeri betegségek kialakulásában, mint önmagában az elhízás.

Egyre több bizonyíték utal arra, hogy a túltápláltság kritikus szerepet játszik az alacsony fokú gyulladás kialakulásában. Pontosabban, a zsírszövet krónikus gyulladása elhízott egyének esetén az inzulinrezisztencia és a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának döntő kockázati tényezője.

Súlyos elhízásban szenvedő betegek testzsírtartalmának normalizálási nehézségei miatt agresszívebb kezeléseket tanulmányoztak ebben az alcsoportban, mint például az elhízás sebészi megoldását, amelyet metabolikus sebészetnek is neveznek.