Az idegsejtek közötti kommunikáció egyik kulcslépését sikerült pontosabban feltárniuk a HUN-REN Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet munkatársainak és német kollégáiknak.

Magyarországon becslések szerint körülbelül 150–200 ezer ember él Alzheimer-betegséggel. A kór felismerése az érintettek jelentős részénél csak előrehaladott állapotban történik meg, miközben sok esetben a diagnózis egyáltalán nem születik meg.

Dr. Illés Zsolt a University of Southern Denmark neurológiai klinikája, az Odense University Hospital professzora és betegkonzultánsa. Vendégprofesszor a Pécsi Neurológiai Klinikán, ahol évtizedeken keresztül dolgozott, és a Klinikai és Kísérletes Neuroimmunológiai Tanszéket vezette. A fő területe a neuroimmunológia, ezen belül a sclerosis multiplex, a ritka neurológiai betegségek, az NMOSD, a vasculitisek, a neuroszarkoidózis és egyéb határterületek.

A táplálásterápia a neurológiai betegek komplex ellátásának alapvető része, amely magában foglalja a tápláltsági állapot rendszeres felmérését, a személyre szabott dietoterápiát és szükség esetén az enterális táplálást.

Az internet és az okoseszközök robbanásszerű elterjedése az elmúlt két évtizedben alapvetően átalakította a mindennapi életet. A digitális technológiák előnyei mellett egyre nagyobb figyelem irányul a túlzott vagy maladaptív internethasználat lehetséges egészségi következményeire is.

A mostani felismerés magyarázatot adhat arra, miért vallottak kudarcot azok a közelmúltbeli ALS klinikai vizsgálatok, amelyek a PP1 vagy a GADD34 célzására irányultak.

A Qubit szerint  olyan módszert mutattak be, amely műtét nélkül fordítja szöveggé az agyi aktivitást.

Az eljárás segítségével a kutatók régóta vitatott idegtudományi kérdésekre szolgáltattak közvetlen kísérleti bizonyítékokat, és új modellt javasoltak a memória és a tanulás sejtszintű működésére.

A sejtek közötti térben elhelyezkedő hálózat a hippocampusban különösen jelentős tömegben fordul elő, és alapvető szerepet játszik a memória, az agyfejlődés és az idegsejtek közötti kommunikáció fenntartásában.

Az utóbbi években jelentősen megnőtt a szakirodalomban a myastheniás betegek életminőségére, a betegségteherre irányuló vizsgálatok, közlemények száma, melyekben rendre előtérbe kerül a betegséggel járó fáradékonyság kérdése is.