hirdetés
2019. október. 19., szombat - Nándor.
hirdetés

A magas vérnyomás betegség gyakorisága, a vérnyomás mérése, diagnosztikája

hirdetés

Bevezetés, epidemiológia

A hypertoniás beteg vizsgálatának fő célkitűzései: a magas vérnyomás súlyossági besorolása, az etiológia meghatározása: primer vagy szekunder a hypertonia, és a teljes kardiovaszkuláris és renális kockázat felmérése. Ennek során megállapításra kerül, hogy melyek a prognózist meghatározó rizikófaktorok, különös tekintettel az életmóddal módosíthatókra, melyek a prognózist meghatározó, speciális kezelést igénylő célszervkárosodások és milyen, a prognózist meghatározó és/vagy a vérnyomáscsökkentő kezelést alapvetően befolyásoló társbetegségek állnak fenn.

A magas vérnyomás betegség a leggyakrabban előforduló szív-ér rendszeri megbetegedés. A hatékony vérnyomáskontroll, vagyis a célértéken tartott vérnyomásérték 45%-kal csökkenti a stroke, 24%-kal a szívinfarktus mortalitását, 34%-kal a szívelégtelenség miatti kórházi kezelés kockázatát.

Magyarország Átfogó Egészségvédelmi Szűrőprogramjának (MÁESZ) adatai szerint a 65 év felettiek aránya 16,9% volt, köztük a hypertonia gyakorisága közel 70%-os. A teljes populációban nőknél 32,7%, férfiaknál 34,1% a hypertonia prevalenciája. A hypertonia és a nemek kapcsolata kortól függően is változik. Menopauza után a nők körében a hypertonia, a túlsúly és a fizikai inaktivitás gyakoribb, mint a férfiaknál. A vérnyomás minden paraméter közül legszorosabb korrelációban a testsúllyal van, hypertoniások 70,6%-ában a haskörfogat kóros értéket mutat. A különböző vizsgálatok alapján minden 1 tskg/m2 (BMI) növekedés a hypertonia kialakulásának kockázatát 12%-kal növeli. Itt kell, hogy megjegyezzük, hogy európai adatok szerint a vérnyomás 1 Hgmm-rel történő emelkedése 1,5%-kal emeli a kardiovaszkuláris halálozást. Minden 10 kg-os testsúly-növekedés 3 Hgmm-rel növeli a szisztolés, 2,2 Hgmm-rel a diasztolés vérnyomást. A MÁESZ-vizsgálatban a négyéves adatok elemzése során összefüggés igazolható a hypertonia gyakorisága és a túlsúlyosság között, a kapcsolat mindkét nemben igazolható volt. A tudottan hypertoniások több mint 80%-a túlsúlyos, 89%-nak nagyobb a haskörfogata (alma típusú elhízott) és a túlsúlyosak több mint 33%-a hypertoniás.

A hypertoniás és egyben cukorbetegek kardiovaszkuláris morbiditása és mortalitása 2,5–2,7-szerese a lakosság egészéhez képest. A háziorvosi praxisban 2001–2011 között a diabetes mellitus gyakorisága 85%-kal növekedett. 2-es típusú (időskori) diabetesben a hypertonia gyakorisága három-négyszerese az átlagpopulációénak. Több megfigyelés szól a környezeti hatások, az életmód, a fizikai aktivitás csökkenésének és az energiaigényt meghaladó kalóriatartalmú étkezés prediszponáló, valamint a genetikai tényezők hajlamosító szerepéről. A születési súly és a serdülőkori vérnyomás között negatív korreláció mutatható ki, kis születési súly esetén a felnőttkori hypertonia incidenciája nagyobb. A hypertoniás szülők gyermekeinél a magas vérnyomás betegség gyakrabban fordul elő, és anya és gyermeke között szorosabb korrelációt észleltek. A legszorosabb összefüggés az egypetéjű ikreknél észlelhető. A szülő és a saját gyermek esetén kétszeres gyakoriságú a hypertonia, mint szülő és adoptált gyermek esetén. Urbanizált körülmények között a prevalencia nagyobb (41%, nem urbanizált populációban 26,8%). A fizikai inaktivitás a hypertonia rizikóját 30%-kal növeli. Nőknél a kisebb jövedelműek körében 33%-kal nagyobb a hypertonia prevalenciája.

A Magyar Hypertonia Társaság regiszteradatai alapján a hazai felnőtt lakosságban a hypertonia prevalenciája meghaladja a 35%-ot, serdülőkben ez az előfordulási arány 2,5%. Nőknél a halálozás 55%-a, férfiaknál 44%-a a keringési rendszer betegségeivel függ össze.

Magyarországon 3-3,5 millió hypertoniás egyén él, tehát egyértelműen vezető népbetegség, kiemelt helyet foglal el a morbiditási és mortalitási statisztikákban. A magas vérnyomás betegségnek kezdetben (és sokáig) nincs jellemző tünete, nem okoz panaszokat, egy egyszerű méréssel mégis tetten érhető a jelenléte. Nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy 40 éves kor felett évente egy, 50 éves kor felett hathavonta javasolt egészséges egyének vérnyomásmérése.

 

A hypertonia betegség általános jellemzői

A hypertonia önmagában nem okoz tüneteket, észrevétlenül, alattomosan károsít. A fel nem fedezett vagy nem kezelt betegség szövődményei szinte a szervezet bármely területén kialakulhatnak, legfőképpen az ereket, a szívet, az agyat, a vesét és a szemet károsítja. A hypertonia sok esetben kimutatható az agyvérzések, a szívbetegségek, a szívinfarktusok, de a vesebetegségek hátterében is. Magas vérnyomás betegséget okozhatnak a különböző vese- és hormonális megbetegedések, emellett számos tényező (kockázatot növelő, úgynevezett rizikófaktorok) hozzájárulhat a betegség kialakulásához. A rizikótényezők ismerete, azok megfelelő kezelése nemcsak a hypertonia kialakulását késlelteti vagy előzi meg, de a már kialakult betegség kontrolljában is nagy szerepet játszik. A genetikai tényezőkkel szemben ma még tehetetlenek vagyunk, el kell fogadjuk, hogy ha valamely vagy esetleg mindkét szülőnk hypertoniás, nagy a valószínűsége, hogy bennünk is kialakul a betegség. Így vagyunk az életkorral is, hisz annak előrehaladásával növekszik a hypertonia kialakulásának valószínűsége. A korosodás folyamata során csökken az erek rugalmassága, az érfal merevvé válik, elveszti a megfelelő tágulékonysági képességét. A keringő vérmennyiség a kevésbé rugalmas erekben nagyobb nyomást gyakorol az érfalra, melyen a károsodás következtében könnyen lerakódnak a zsírok, kialakul az érelmeszesedés, az érszűkület. A koszorúerek károsodása folyamatában romlik a szívizom saját keringése, megvastagodik a bal kamra fala, romlik a szív pumpafunkciója. Az életkor növekedésével a máj lebontóképessége is csökken, de a vese szerkezetében is változások zajlanak le, melyek következtében felszaporodnak a szervezetben a vérnyomásemelő biológiai anyagok. Nők esetén a változókor idején és után csökken az ösztrogéntermelés, megszűnik az ösztrogén védő hatása, s az eddig a szív- és érrendszeri megbetegedésekkel szemben védettséget élvező nők nagy valószínűséggel válnak hypertoniássá. A kockázati tényezők közül legnagyobb jelentőségű a túlsúly. Túlsúly esetén, a fokozott szimpatikus idegrendszeri aktivitás következtében fokozódik a szívműködés, emelkedik a szív által egy perc alatt kilökött vérmennyiség (perctérfogat). A zsírszövet által megnövelt felületet behálózó erek ellenállása megnő, és ezt csak fokozza az erekben lerakódott zsír.

 

Hypertonia okozta szervkárosodások

A tartósan magas vérnyomás erősen igénybe veszi a szívizomzatot, amely az erős hatás következtében megvastagodik, ezáltal szűkül a kamra térfogata, a szív egy-egy préselés alkalmával kevesebb vért juttat az érrendszerbe. Balkamra-hipertrófia esetén csökken a szív összehúzódó képessége, ez később szívelégtelenséghez vezethet. A tartós nagy nyomás károsítja a koszorúereket, azok fala megvastagodik, ebből következően csökken az erek keresztmetszete, a végeredmény ismét az átáramló vér mennyiségének csökkenése. A koszorúerek szűkülete okozza a típusos mellkasi nyomófájdalmat, az ún. angina pectorist.

A magas vérnyomás betegség egyik legrettegettebb szövődménye az agyi erek különböző mértékű károsodása. A kezeletlen vagy nem megfelelően kezelt magas vérnyomás betegség csaknem négyszeresére emeli a stroke kialakulásának veszélyét, az összes agyi történés közel 70 százaléka megelőzhető a vérnyomás normalizálásával. Vérzéses stroke esetén a sérült, törékeny agyi erek megpattannak, a vér kilép az agyi szövetekbe. Az agyi infarktus és az agyi erek elmeszesedésének hátterében is igazolható a tartósan magas vérnyomás.

A hypertonia okozta vesekárosodásban a vese erecskéi és szövetállománya egyaránt károsodik. A kicsi érgomolyagok károsodása és a vese verőereinek megvastagodása miatt csökken a kiválasztás, a szervezetben felszaporodnak a méreganyagok.

A hypertonia alattomos romboló hatása a szemet sem kíméli. Tartósan magas vérnyomás esetén a szem ereiben is kialakul a károsodás, és a vérellátási zavarok következtében látászavar, látótérkiesés alakulhat ki. Sok hypertoniás betegnél egy egyszerű szemvizsgálat alkalmával derült fény a magas vérnyomás betegség jelenlétére. Enyhe és középsúlyos hypertonia esetén kezdetben átmeneti, később állandósult érszűkület mutatható ki. Súlyos hypertonia fennállásakor a pontszerű bevérzések és a beszűkült erek akár vaksághoz is vezethetnek.

 

A magas vérnyomás renális és egyéb okai

Renoparenchymás

Akut és krónikus glomerulonephritisek, tubulointerstitialis betegségek

Renovaszkuláris

Veseartériák atheromatosus embolisatiója, arteria renalis stenosis, thrombosis, kötőszöveti vagy autoimmun betegség renalis vasculitissel

Vesetumor

Reninszekretáló, egyéb malignomák, nephroblastoma

Obstruktív betegség

Postrenalis eltérések (urológiai, nőgyógyászati)

 

 Endokrin eredetű

  • Terhesség: praeeclampsia-eclampsia szindróma, terhességi átmeneti és krónikus hypertonia
  • Mellékvesekéreg: mineralo- és glukokortikoid hypertoniák, adrenalis hyperplasia
  • Mellékvesevelő: phaeochromocytoma
  • Pajzsmirigy: hypo- és hyperthyreosis
  • Mellékpajzsmirigy: hyperparathyreosis
  • Hypophysis: növekedésihormon-túlprodukció (GH), acromegalia
  • Extraadrenalis chromaffin tumor, carcinoid

Gyógyszerindukálta hypertoniák

Exogén hormonok – gluko- és mineralokortikoid, orális fogamzásgátlók

Egyéb szerek – MAO-bénítók, cyclosporin, D-vitamin, erythropoetin, nem szteroid gyulladásgátlók, kábítószerek (kokain, amfetamin) ólom, szimpatiko­mimetikumok, antiasztmatikumok, adrenalintartalmú szemcseppek, alkohol (fiatal férfiak hypertoniájának több mint 10%-ában oki tényező).

Neurológiai eredetű

  • Fokozott agynyomás – tumor, encephalitis
  • Alvási apnoe szindróma (OSAS), respiratorikus acidózis, akut porfiria
  • Hypothalamus vagy gerincvelői vasomotorcentrum károsodásai – tumor, meningitis, Guillain–Barré-szindróma, poliomyelitis

Egyéb eredetű

Higany- és ólommérgezés, szén-monoxid-mérgezés, alkoholmegvonási tünetek, hypoglykaemia, égés, pancreatitis, resuscitatio után, posztoperatív állapot

 

A magas vérnyomás betegség diagnózisa

Családi anamnézis

A betegség kialakulásában 30%-os gyakoriságban jellemző a familiáris halmozódás (szülő, gyermek, testvér), ami a genetikai tényezők szerepére utal. Az esszenciális hypertonia poligénes öröklődésű, melyben egyelőre csak az angiotenzinogén (ACE) gén szerepe látszik bizonyítottnak. Egyes ritka hypertoniákban mutációk mutathatók ki a 16. kromoszómán (Liddle-szindróma, látszólagos mineralocorticoid-túlsúlyos hypertonia). Genetikai tényezők határozzák meg a vese sóürítő képességét, a nátriumtranszportot, a vörösvértestek nátrium/lítium cseréjét. A kisebb nefronszám, csökkent filtráció miatt gyakrabban észlelhető magas vérnyomás betegség kisebb születési súly esetén.

Fizikális vizsgálat

A hypertoniás beteg fizikális vizsgálata lényegében nem különbözik egyéb beteg vizsgálatától, azonban kiemelt fontosságú a szabályszerűen végzett vérnyomásmérés, illetve a vese- és az endokrin betegségekre utaló elváltozások keresése. A fizikális vizsgálat része a testsúly, testmagasság, testtömegindex (normális 21–25 kg/m2) meghatározása. A perifériás erek vizsgálata során a pulzus tapintása során a szűkületre (a. carotis, a. renalis, a. femoralis) utaló elváltozásokat kell keresni. A carotisok, subclaviák és femoralisok kétoldali hallgatózásakor szűkületre jellemző, hogy a féloldali zörejhez a pulzus gyengülése társul. A balkamra-hypertrophia fizikális jelei a pitvari galopp­hang, az emelő csúcslökés és a balra megna­gyobbodott szívtompulat, az aorta felett protoszisztolés csattanás hallható, és az aorta második hangja ékelt (hangosabb, mint a pulmonális felett hallható második hang). Ezek együttesen 100%-os szen­zi­tivi­tásúak, 50%-os specificitásúak, ezért a fizikális vizsgálat jelentősége napja­inkban is óriási. A tüdők vizsgálatánál obstruktív tüdőbetegséget, dekompenzációra utaló jeleket találhatunk. A has megtapintásakor surranás érezhető a renovaszkuláris hypertoniák 30%-ában. A máj megnagyobbodása, a tapintható polycystás vese ugyancsak fontos fizikális lelet. Vesebetegség esetén a fizikális vizsgálat során a vérnyomás, az ödéma, a különböző kiütések, purpurák, ízületi duzzanatok, genitális vagy anális vérzés, prosztatamegnagyobbodás vagy -érzékenység jelenhet meg. A neurológiai vizsgálat során korábbi stroke maradványtünetei fedezhetők fel. A bőrön striák, szőrzet, a cushingoid alkat a mellékvesekéreg betegsége irányába tereli a figyelmet. A szemfenék vizsgálata a betegség stádiumának diagnosztikájában alapvető jelentőségű, emellett a szemnyomás mérése az esetleges glaukóma miatt javasolt. A fizikális vizsgálat része a haskörfogat álló testhelyzetben történő mérése (két mérés átlaga, a derék legkeskenyebb pontján, vagy ha az nem állapítható meg, akkor közvetlenül a crista iliacák felett), a testsúly és a testmagasság mérése. Megnövekedett a haskörfogat, ha meghaladja férfiban a 102, nőben a 88 cm-t. A testsúly és testmagasság méreteiből számított BMI-érték 25 és 30 kg/m2 között túlsúlyt, 30 felett obezitást jelez.

 

A vérnyomás mérése

A vérnyomásmérés helye

A mindennapi klinikai gyakorlatban a vérnyomásmérés a felkaron auszkultációs vagy oszcillometriás módszerrel történik. Az artéria brachialis felett a könyökhajlatban elhelyezett sztetoszkóp segítségével hallhatók a Korotkov-hangok. A csukló-, illetve ujjmérők egyre népszerűbbé válnak, de fontos tudatosítani, hogy a szisztolés és diasztolés vérnyomás lényegesen eltérő lehet az arteriális hálózat különböző részein. A különböző disztális artériákban a szisztolés vérnyomás általában magasabb, míg a diasztolés vérnyomás alacsonyabb. A csuklómérők előnye, hogy kisebbek, mint a felkaros mérők, emellett túlsúlyos, illetve kövér egyének is használhatják, hisz a túlsúly kevésbé van hatással a csukló átmérőjére. A nemzetközi és hazai ajánlások napjainkban a magas vérnyomás betegség diagnózisára nem ajánlják, utánkövetésre elfogadják a validált csuklómérőkkel mért értéket. Hátrányai ellenére a csuklón végzett vérnyomásmérés klinikai alkalmazásra kerülhet például nagyfokú obezitás esetén, amikor a felkari mérés nem kivitelezhető. Az ujjon történő vérnyomásmérés természetesen nagyon kényelmes és egyszerű, ezért számos próbálkozás történik ennek megvalósítására. A vérnyomásmérés során azonban a teljes artériás elzárás elve nem valósul meg. Az ujjon mért érték jelentősebb kisebb, mint a centrális vérnyomásérték. Az ujjon a pulzushullám alakja eltér a karon észlelhető hullám alakjától, hiszen az odafelé és visszavert hullámok együttes eredője különbözik, amit az erekben lévő elmeszesedés mértéke is változóan befolyásol. Ezért sem a nemzetközi, sem a hazai ajánlások nem fogadják el az ujjon mért értékeket.

Vérnyomásmérés standard körülményei:

  1. A beteg a mérés előtt 30 per­cig nem fogyaszthat koffein-, illetve alkoholtartalmú italt, nem dohányozhat. Ismeretes, hogy étkezés után 3 órával a szívfrekvencia emelkedik, a diasztolés vérnyomás 3–5 Hgmm-rel csökken. Tehát az ebben az időben mért vérnyomásérték félrevezető lehet. A dohányzás akut 3–6 Hgmm-es vérnyomásemelő hatása ugyancsak pontatlanságot eredményez.
  2. A mérés előtt legalább 5 percig a betegnek nyugodt körülmények között kell lennie (hőmérséklet, zaj, izgalom szempontjából semleges környezetben, kiürített hólyaggal)
  3. Sem a beteg, sem a vizsgáló nem beszélhet a mérés alatt, mert ez emelheti a vérnyomást.
  4. A mérés leggyakrabban ülő helyzetben történik, de az első vizsgálat során, illetve akkor, ha ortosztatikus hypotonia gyanúja merül fel (pl. idős betegek, gyógyszerhatás) a mérés fekvő és álló testhelyzetben is elvégzendő. Az ülő és fekvő testhelyzetű mérés előtt 5 perc, az álló helyzetű mérés előtt 1 perc várakozás javasolt. Ülő helyzetű mérés során a beteg háta dőljön kényelmesen a szék támlájához, mindkét talpa nyugodjon a földön, és az alkar legyen alátámasztva úgy, hogy a felkar a szív magasságába kerüljön. Ha a hát nincs megtámasztva, a diasztolés érték átlagosan 6 Hgmm-rel növekszik. A lábak keresztezése a szisztolés nyomást átlagosan 2–8 Hgmm-rel megemeli.
  5. Az alkar legyen mindig megtámasztva, a könyök enyhén behajlítva. Ülő helyzetben a diasztolés érték átlagosan 5 Hgmm-rel több, mint fekvő helyzetben. Az alkar alátámasztásának elmaradása szintén izometriás munkavégzéssel jár, ezért az alátámasztás álló helyzetű mérés esetén is szükséges (pl. a vizsgáló egyik kezével tartja a behajlított kart). Fekvő helyzetű mérés során javasolt a kart egy párnára helyezni, mert így a mandzsetta a jobb pitvar magasságába kerül. Minden 1–1,5 centiméteres magasságbeli eltérés a jobb pitvarhoz viszonyítva 1 Hgmm-rel változtatja a vérnyomást a vér hidrosztatikus nyomása miatt. Ennek különös jelentősége a csuklón végzett mérés esetén van.
  6. A kar helyzete nagymértékben befolyásolja a mért vérnyomásértéket. Amikor a felkar a jobb pitvar szintje alatt van (ülő testhelyzetben a kar leengedett helyzetű), a mért vérnyomásérték nagyobb, és ha a kar a szív magassága felett van, az értékek kisebbek. A mandzsettát a lemeztelenített felkar közepére helyezzük úgy, hogy alsó széle a könyökhajlat felett legyen 2-3 cm-rel. A szűk ruházat feltűrése nem javasolt, mert az a felkar elszorításához és hibásan alacsony vérnyomásértékekhez vezet.
  7. A nyomást 2-3 Hgmm/mp sebességgel csökkentjük. A vérnyomásértéket 2 Hgmm-es pontossággal kell leolvasni, megadni. A mérések sorozatában az első érték jellegzetesen magasabb. Minimum két mérést kell végezni, a mérések közt legalább 1 perces szünetet kell tartani, és a leolvasások átlaga jelzi a beteg vérnyomását. Ha a két mérés közti különbség meghaladja az 5 Hgmm-t, ismételt leolvasásra van szükség. Egy alkalommal legalább 2-3-szor ismételjük meg a mérést, és számítsuk ki a mérések átlagát.
  8. Tökéletes esetben a mandzsetta felfújható tömlője a felkar 80%-át átéri és szélessége a felkarkörfogat 40%-a (tehát a tömlő egy 2:1 arányú téglalap). Az ideálisnál nagyobb mandzsetta használata esetén a valós értéknél kisebb, az ideálisnál kisebb mandzsetta esetén pedig a valós értéknél nagyobb vérnyomást mérünk – az eltérés akár 30 Hgmm is lehet. Abban az esetben, ha a nagy felkarkörfogat, illetve rövid felkarhossz miatt a felkari mérés nem kivitelezhető, az auszkultációs módszer az alkarra helyezett mandzsettával és a radiális artéria feletti hallgatózással használható (bár ez a módszer még a szív magasságában alátámasztott alkar esetén is felülbecsli a szisztolés értéket). Validált csuklómérő készülék szintén használható ilyen esetekben.
  9. A hypertonia megerősítésére első alkalommal mindkét karon, ülve és állva, valamint az alsó végtagokon is meg kell mérni a vérnyomást, ez különösen fontos idős és diabeteses hypertoniás betegeknél, de segítség lehet a coarctatio aorta és a felsőkari érszűkület felismerésében is. A két karon mért vérnyomás szinte mindig különbözik egymástól, de az eltérés általában nem reprodukálható ismételt mérések során, nem mutat összefüggést a jobb- vagy balkezességgel, és feltételezhető, hogy a vérnyomás variabilitásának következménye. A vérnyomást ebben az esetben a magasabb értéket mutató karon kell mérni, és a vérnyomás jellemzésé­re a továbbiakban a magasabb értéket kell használni. Első alkalommal a mérés mindkét karon elvégzendő, és 20/10 Hgmm feletti – ismételt mérések során észlelt – különbség esetén további vizsgálatok (szimultán mérés, ultrahang, angiográfia) szükségesek. Mellműtött nők esetén a vérnyomás mindkét karon mérhető, kivéve lymphoedema esetén.
  10. A vérnyomásmérést követően a kezelőorvosnak szóban és írásban is tájékoztatnia kell betegét a mért és az elérendő vérnyomásértékről.
  11. Amikor a szív ritmusa nagyon szabálytalan, a szív összehúzódása és a vérnyomás is ütésről ütésre nagyon változik. A vérnyomást különböző időpontban kell mérni, és a mérések átlagát kell figyelembe venni. Pitvarfibrilláció esetén az oszcillometriás készülékek többsége nem tud vérnyomást mérni (hiszen a mérés egy matematikai algoritmuson alapul).
  12. Az időskorú betegek körében nagyobb valószínűséggel fordul elő fehérköpeny-hypertonia, izolált szisztolés hypertonia, és pseudohypertonia. A vérnyomásmérést végezzük el álló helyzetben is, mert az idős emberekben gyakran előfordul a testhelyzettel változó (posturalis) és étkezést követő (postprandialis) hypotonia. A hypotonia különösen gyakran fordul elő idős diabeteses betegekben. Ezért fontos, hogy a monitorozott idős beteg jegyezze fel az étkezések, illetve a hirtelen helyzetváltoztatások időpontját.

 A hypertonia betegség osztályozása a vérnyomásérték alapján

Kategória

Szisztolés (Hgmm)

 

Diasztolés (Hgmm)

Optimális vérnyomás

<120

és

<80

Normális vérnyomás

<130

és

<85

Magas-normális vérnyomás

130–139

és/vagy

85–89

I. Enyhe hypertonia

140–159

és/vagy

90–99

II. Középsúlyos hypertonia

160–179

és/vagy

100–109

III. Súlyos hypertonia

≥180

és/vagy

≥110

Izolált szisztolés hypertonia

≥140

 

<90

 

  A hypertonia definíciója a rendelői és a rendelőn kívüli mérések alapján

Kategória

Szisztolés vérnyomás (Hgmm)

 

Diasztolés vérnyomás (Hgmm)

Rendelői vérnyomás

≥140

és/vagy

≥90

Ambuláns vérnyomás-monitorozás

  • nappali
  • éjszakai
  • 24 órás

 

≥135

≥120

≥130

 

és/vagy

és/vagy

és/vagy

 

≥85

≥70

≥80

Otthoni önvérnyomásmérés

≥135

és/vagy

≥85

 

A vérnyomás meghatározásához higanyos vérnyomásmérőt Európa számos országában, így hazánkban sem használhatunk a higany káros hatása miatt, helyette automata vagy félautomata vérnyomásmérővel történik a mérés. A higanyos mérőket napjainkban csak vérnyomásmérők hitelesítése céljából alkalmazzuk.

Ambuláns vérnyomás-monitorozás (ABPM)

Az ABPM non-invazív, teljesen automatikus technika, melynek segítségével tetszőleges gyakoriságú vérnyomásmérésekkel meghatározható egy adott időszak (leggyakrabban 24 óra időtartam, nappal 20, éjszaka 30 percenként) nappali és éjszakai vérnyomásértékeinek átlaga, az ezekből származtatott értékek. Az ABPM 24 órás, éjszakai és nappali vérnyomásátlagai a legfontosabb paraméterek közé tartoznak, mivel jól reprodukálhatók és prognosztikai értékük is bizonyított. Az ABPM adataival jellemezhető a vérnyomáscsökkentő szer hatásának időbeli lefolyása a mindennapi szokásos aktivitás idején. Segítségével meghatározható a vérnyomás csökkentésének kiegyensúlyozottsága, a maradékhatás és a csúcshatás aránya (M/Cs). A reggeli gyors vérnyomás-emelkedésnek is nagy a patogenetikai jelentősége, mert részben ez a felelős a koszorúér-betegség, stroke okozta eltérésekért, ritmuszavarok és a hirtelen halál szaporodásáért. Mértéke fokozott, ha a közvetlenül a felkelés után álló helyzetben indított mérés és az éjszakai átlag különbsége >14 Hgmm.

A „fehérköpeny-hypertonia” és a „fehérköpeny-jelenség”

A „fehérköpeny-jelenség” a rövid távú vérnyomás-variabilitás speciális formája az egészségügyi személyzet jelenlétében jelentősen és reprodukálhatóan emelkedő vérnyomás és szívfrekvencia jelensége. A„fehérköpeny-jelenség” mértéke szignifikáns, ha ³20/10 Hgmm és nagyfokú, ha ³40/20 Hgmm. A „fehérköpeny-jelenség” diagnosztikus fontosságát hiba lenne alábecsülni, gyakorisága hypertoniás egyénekben 60–70%.

A„fehérköpeny-hypertonia”esetén a vérnyomás következetesen emelkedett az egészségügyi személyzet jelenlétében mérve, de normális minden más alkalommal. A rendelői-ambuláns vérnyomáskülönbség hátterében nem a specifikus „fehérköpeny-jelenség” áll, ezért a kórkép megnevezésére „fehérköpeny-hypertonia” helyett pontosabb az „izolált klinikai hypertonia” terminológia használata. „Fehérköpeny-hypertoniáról” akkor beszélünk, ha <135/85 Hgmm-es ABPM-mel mért nappali átlagvérnyomás mellett az ABPM első vagy utolsó órájának maximális vérnyomása meghaladja a 140 és/vagy a 90 Hgmm-es szisztolés és/vagy diasztolés értéket. A fehérköpeny-hypertoniások hosszú távú utánkövetése alapján 28–75%-nál ténylegeshypertonia alakul ki. A fehérköpeny-hypertonia patomechanizmusában a fokozott szimpatikus aktivitásnak döntő szerepe van. A fehérköpeny-hypertonia nem külön ártalmatlan klinikai entitás, hanem az esszenciális hypertonia kisebb kockázatú kezdeti stádiuma, amelynél a vérnyomás átlagértékei még normálisak, a variabilitás azonban emelkedett. Diagnózisának felállításához ismételt ABPM vizsgálat és rendszeres otthoni önvérnyomásmérés szükséges.

 

Laboratóriumi vizsgálatok

Vizeletvizsgálat

Vizeletfajsúly, pH, összfehérje, cukor, aceton, ubg, mikroszkópos üledék (haematuria, leukocyturia, szemcsés és vörösvértest-cylinder –renalis és malignus hypertoniában) vizelettenyésztés, 24 órás mikroalbumin (norm MAU 20 mikrogramm/24 óra alatti) ürítés meghatározása. A MAU ürítése hypertoniában és különösen a diabetesben megjelenő glomeruláris károsodás korai jele. A fehérjeürítés (norm: 20–100 mg/24 óra) szelektivitásmeghatározással vagy anélkül (hypertoniában később az albumin emelkedik), béta-2 mikroglobulin mérése, vese koncentrálóképességének vizsgálata, vizelet 17-ketoszteroid, kortizol, VMA, katekolamin ürítés.

Kémiai laborvizsgálatok

  • nátrium: csökkent: krónikus vesebetegségben, diuretikum;emelkedett: hyperaldosteronismus        
  • kálium: csökkent: hyperaldosteronismus, diuretikum;emelkedett: vesebetegség, spironolakton, ACE-I,
  • kreatinin, BUN:       emelkedett vesebetegségekben,
  • endogén kreatinin clearance, eGFR – csökkenése vesebetegséget jelez
  • húgysav: vegetáriánusokban csökken, primer és szekunder köszvényben, diuretikummal, béta-blokkolóval kezelt hypertoniában emelkedhet
  • kalcium: csökkent: krónikus vesebetegség;emelkedett: primer hyperparathyreosis, tumor
  • lipidek: koleszterin, TG, HDL-koleszterin, LDL-koleszterin, lipidprofil (HDL-2,3,Apo-A-1,Apo-B, Lp(a),) fontosak a cardiovascularis kockázat meghatározásában
  • gGT:      emelkedett: alkoholfogyasztás
  • vércukor:        vércukorterhelés, profil, HbA1C,

Hematológiai, immunológiai vizsgálatok

  • anaemia:                   normokrom, normocytaer – krónikus veseelégtelenség
  • polyglobulia:  vesetumor, KALB, önmagában a fokozott viszkozitás miatt vérnyomásemelkedést okoz (polycythaemiában fehérvérsejtszám és a thrombocytaszám is nő)
  • MCV:              alkoholistákban emelkedett
  • leucopenia:     pl. gyógyszermellékhatás (pl. Dopegyt), vírusinfekció
  • thrombocytopenia:   immunbetegségek, májbetegség
  • antinukleáris antitest (ANA), szisztémás lupus erythematosus (SLE),
  • basalmembrán-ellenes antitest (antiGBM): Goodpasture-szindróma, rapidan progrediáló GN,
  • antineutrophyl cytoplasma antitest (ANCA): polyarteritis, vasculitisek,

Hormonvizsgálatok

  • vizeletszteroid-ürítés, cortisol napszaki ingadozása (mellékvesekéreg)
  • vizelet noradrenalin, adrenalin, vanilmandulasav, kromogranin (mellékvesevelő)
  • pajzsmirigy- és mellékpajzsmirigy-hormonszintek (fT4, fT3, PTH)

 

Eszközös vizsgálatok

Hasi ultrahangvizsgálat: a vesék alakját, nagyságát mutatja meg pontosan. Nehezen beállítható, súlyos, ill. szövődményes hypertonia gyanúja esetén ajánlott. A féloldali vagy kétoldali kisebb vese, a mellékvese esetleges daganata vese-, ill. mellékvese-eredetű (másodlagos) hypertonia mellett szólhat. Minden vese-, illetve húgyúti betegség gyanújánál kötelező vizsgálat. A mellékvesék komputertomográfiás (CT) és mágneses rezonancia (MR) vizsgálata egyrészt a másodlagos hypertoniák, a mellékvesekéreg és -velőburjánzások, daganatok felderítésében, helyének megállapításában használatos. A sella MR-vizsgálat a hypophysis-adenomák okozta Cushing-kór vagy acromegalia képalkotó diagnosztikájának nélkülözhetetlen vizsgálata. A koponya-CT a stroke diagnózisának alapvető módszere, de az intracranialis vérzés azonnali felismerésének kivételével a CT-t progresszív módon az MRI váltja fel. A koponya-MR[különösen a fluid attenuated inversion recovery (FLAIR) szekvenciák] jelentősen felülmúlja a CT-t a tünetmentes (silent) agyi infarktusok kimutatásában, melyek nagy többsége kicsi és mélyen helyezkedik el (lacunaris infarctus). A vese izotópos vizsgálata veseér-eredetű hypertoniában segíthet a pontos diagnózis kialakításában. A veseangiográfia a vesék ereinek folyékony kontrasztanyag-feltöltéses vizsgálata azokban az esetekben indokolt, amikor a veseartéria szűkületének alapos gyanúja merül fel a hypertonia okaként.

hirdetés

cimkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés

Ajánlott cikkeink

hirdetés