2021. december. 03., péntek - Ferenc, Olívia.
hirdetés
hirdetés

Újra kell gondolni a betegellátás rendjét a praxisokban

A járvány kezelése és a betegellátás rendje vélhetően új megközelítést igényel, írta Békássy Szabolcs, a háziorvosok országos kollegiális vezetője, a HaOSZ (Háziorvosok Online Szervezete) egyik alapítója körlevelében, amit a Weborvos idéz.

Hivatkozik a hét közepén folytatott megbeszélésére, amely során a Semmelweis Egyetem Epidemiológiai és Survelliance Központjának vezetőivel egyeztetett.

Mint írja, jelentősen megnőtt a légúti tünetekkel az alapellátó praxisokhoz forduló betegek száma a 35-37. héten, majd a 38. héttől az esetszámok némi csökkenést mutattak, és mérsékelt szinten maradtak a 39. héttől. Mindez egyértelmű összefüggést mutat a korábbi években tapasztaltakkal (a 2020. évet kivéve), ami a gyermekek óvodai és iskolai közösségben terjedő, felnőtt populációra is ragályos, náthás megbetegedést okozó vírusfertőzésével hozható összefüggésbe. Ugyanakkor – hívja fel a figyelmet – egy, a Lancetben publikált skót tanulmány szerint a Covid-19 delta variánssal fertőzött egyének tünetei jóval enyhébbek, a légúti náthákra jellemzőek számos esetben. A légszomj, az íz- és szaglásvesztés már nem vezető tünet, és talán jelzi, hogy a járvány megszelídül.  

A háziorvosok kockázatára vonatkozóan a megbeszélésen kiderült, hogy körükben az átoltottság a többi orvos és diplomás szakmacsoportokhoz viszonyítva a legmagasabb, az oltatlanok aránya csupán 1 százalék körüli volt egy szeptemberi felmérés szerint.

Bár az oltás drámai módon csökkenti a súlyos megbetegedés vagy halálozás kockázatát, tény, hogy nem akadályozza meg a vírusátvitelt olyan mértékben, ahogy azt a szakemberek korábban remélték. Számos evidencia támasztja alá azonban azt, hogy harmadik dózissal a vírusfertőzéssel szembeni védettség visszaáll a korábban tapasztalt igen magas szintre, még a 60 éves és idősebb korosztályban is, írja Békássy Szabolcs.

A betegellátás rendjének újragondolása szükséges azért is, mert a Covid-19-cel kapcsolatban számos új tudás és evidencia látott napvilágot a közelmúltban, amelyek közül a Semmelweis Egyetem epidemiológusai az alábbi szempontokra hívták fel a háziorvosok figyelmét:

A SARS-COV-2 fertőzöttek legalább harmada tünetmentes. A pozitív PCR teszttel rendelkező, a mintavétel időpontjában tünetmentes személyek háromnegyede később is tünetmentes marad. Attól tehát, hogy tünetes beteg nem mehet a rendelőbe, SARS-CoV-2 fertőzött még egészen biztosan be fog menni úgy, hogy nem is tud róla, hogy fertőzött.

A tünetmentes fertőzött személyektől való átvitel az összes fertőzés több mint felét (59%) teszi ki, ebből 35% tünetekkel még nem rendelkező személyektől, 24% pedig olyan személyektől történik, akik később is tünetmentesek is maradnak.

A védekezési stratégiáknak tehát figyelembe kell venni, hogy a tünetmentes fertőzés gyakori, és az ily módon történő átviteli kockázata magas. Ebből az is következik, hogy kizárólag a tünetekkel rendelkező „COVID-gyanús” személyek azonosítása, átirányítása más egészségügyi szolgáltatóhoz (pl. tesztelési központba), vagy elkülönítése, önmagában nem gátolja meg hatékonyan a COVID-19 járvány terjedését, sőt hamis biztonságérzetet okozva akár kontraproduktív is lehet. A megoldás tehát a megfelelő infekciókontroll gyakorlat betartása, és a várótermekben olyan intézkedések elrendelése, mely biztosítja, hogy bármilyen légúti fertőzés terjedését a lehető legteljesebb mértékben meg lehessen akadályozni (maszkhasználat, távolságtartás, előjegyzés stb.).

A teljes információ a Weborvoson

Forrás: MO-archív
Forrás: MO-archív

(forrás: WebOrvos)
Olvasói vélemény: 2,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés

Átlagemberként egyelőre továbbra is azt tehetjük mint eddig: ne hagyjuk terjedni (maszk, közösségi rendezvények kerülése, légzési és kézhigiénia, stb.), éljünk az oltás lehetőségével és figyeljünk oda az aktuális intézkedésekre.

Több kutatás igazolta, hogy a magasabb férfiak rövidebb életre számíthatnak, mint alacsonyabb társaik, mégsem ez a legfontosabb tényező a várható élettartamnál.