2020. december. 02., szerda - Melinda, Vivien.
hirdetés
hirdetés

Több évtizedet nyerhetnek a betegek az agyi pacemakerrel

Több idegsebészeti újítás úttörője Valálik István címzetes egyetemi docens, aki elsőként ültetett be itthon agyi pacemakert. A Növekedés.hu kérdezte.

Mi késztette arra, hogy az idegsebészetet, ezt az érdekes szakterületet válassza?

Már az egyetemen is foglalkoztatott, szerencsére az 1990-es évek elejétől az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézetben dolgozhattam. Egy évvel később kerültem a Szent János Kórházba, ahol részt vettem az Idegsebészeti Osztály megalapításában. Pályámon a mérföldköveket 1993 óta számolom, ugyanis ekkor kerültem ki Svédországba, ahol szakmailag rengeteget fejlődtem. Ennek az volt az oka, hogy itt találkoztam először a sztereotaxiás idegsebészettel.

Ez mit jelent?

Agyi célzó berendezéssel végzett műtétről van szó, amelyet a Parkinson-kórral, a kézremegéssel kapcsolatban alkalmaztak. Persze már korábban is rájöttek arra, ha egy bizonyos részt az agyban elroncsolnak, akkor a remegés megszűnhet, de a lényeg az, hogy nincs közben bénulás, azaz megmaradnak a hasznos mozgások. Ez azért fontos, mert a kézremegést már évszázadok óta próbálták megszüntetni, még a nyaki ideg átvágásával is próbálkoztak, de előfordult az agykéreg kivágása is. Véletlenül derült ki, ha egy részt az agyban elroncsolnak, akkor megáll a remegés.

Svédország után Svájcban is tanulmányoztam a funkcionális idegsebészetet, köszönhetően a világhírű Siegfried professzornak. A funkcionális ebben az esetben azt jelenti, hogy nem szervi eredetű elváltozásról beszélünk, hiszen ez a betegség nem látszik az agyban, szemben egy daganattal vagy egy vérzéssel. Képalkotó berendezést kell használnunk, amely segítségével feltérképezzük az agyat. Ez régen röntgen volt, ma már vagy MR, vagy CT.

Mikortól kezdte alkalmazni itthon a külföldi tapasztalatait?

Ahogy visszatértem hazánkba, azt láttam, egy új szakterületet sikerül meghódítanom, olyannyira, hogy azóta idegsebészeten belül a funkcionális területről születik a legtöbb tudományos közlemény. Úgy jöttem vissza Magyarországra, hogy az eljárást még senki nem csinálta a régiónkban. A remegés és a Parkinson-kór műtéti kezelésére 1996-tól először az úgynevezett hőkezeléses eljárást alkalmaztam, ami egy speciális elektródával végezhető rádiófrekvenciás roncsolásos technika. Szenzáció volt, hogy a 70-75 fokos hevítés hatására már a műtőasztalon megszűnt a beteg kézremegése.

Ezt a módszert váltotta fel húsz évvel ezelőtt a mély agyi stimuláció, amelynek már volt anyagi része, hiszen implantátum igényről beszélünk. Milliméteren belül pontossággal dolgozunk! Ez nem jelenti azt, hogy ma már nem alkalmazzuk a korábbi eljárást, de nem ez a gyakoribb, hanem az újabb technika.

Ez miben más, mennyiben korszerűbb az előzőnél?

Nem kell az agyszövetet elroncsolni, a hatást beültetett elektróda érintkezőjére adott gyenge ingeráram fejti ki. A fizikai paramétereket lehet változtatni, vagyis a hatás szabályozható. Előfordul, hogy a páciens saját magának állítja be a leginkább hatásos értékeket. Az első műtéteknél még etikai engedélyre volt szükségünk, hiszen soha nem csináltak ilyet itthon.

Kitől lehetett a „zöld jelzést” beszerezni?

A tudományos kutatás etikai bizottságtól, amelynek elnöke akkor Vizi E. Szilveszter volt. Az egészségbiztosító is pozitívan állt hozzánk, viszont azt válaszolták, hogy abban az esetben térítik meg egyedi finanszírozással a rendkívül költséges implantátumot, ha az ideggyógyászati és idegsebészeti szakmai kollégiumok ezt jóváhagyják. Igen ám, de az akkori ideggyógyászati és az idegsebészeti szakma elzárkózott a támogatásunktól.

Kényes ügy ez. Valószínűleg szakmai, illetve intézményi féltékenységi indokok miatt halasztódott az állami támogatás. Magyarul: miért pont a János Kórházban végeznénk az első ilyen beavatkozást? Akkori árfolyamon 5-6 millió forintba került egy ilyen műtét. Végül az első beavatkozáshoz az implantátumra a Neuron Alapítvány a családtól gyűjtötte össze a forrást, beteget a Bécsi AKH-ba vittük ki ottani neurológussal és idegsebész professzorral véleményeztetni, mivel itthon rajtam kívül még nem értett ehhez az eljáráshoz senki.

Mikortól szállt be az OEP?

Az első műtétet 1998 novemberében végeztem, az első 10 beteg után, a sikereket, illetve a gyógyulási statisztikákat látva 2002-től a OEP is elkezdte finanszírozni a beavatkozást. Az első operált betegem, másfél éve halt meg, tehát több évtizeden át sikerült meghosszabbítani az életét.

A teljes interjút a Növekedés.hu közli.

(forrás: Növekedés.hu)
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!