hirdetés
2017. október. 22., vasárnap - Előd.
hirdetés

Nem a pár csepp a probléma

Világszínvonalú, betegprofil alapú inkontinencia irányelv lépett életbe tavaly, ám ahhoz, hogy az ajánlás a gyakorlatban is megfelelően működhessen, a szakma jogszabály módosítást vár a szakpolitikától.

hirdetés

A háziorvos mihamarább, saját kompetenciakörében írhassa fel a betegnek a legmegfelelőbb segédeszközt – fogalmazták meg az egy évvel ezelőtt kihirdetett, inkontinenciára vonatkozó szakmai irányelvben. Az erőforrás minisztérium közreműködésével készült ajánlásban – amelynek kidolgozásába az urológus szakma mellett bevonták az alapellátásban és szociális szférában dolgozó szakembereket, kikérték a szakdolgozók, valamint a segédeszközgyártók képviseleteinek véleményét is – tartalmazza, hogy jelenleg az otthonában, vagy szociális intézményben fekvő, inkontinens beteg számára a szakorvosnak kell felírnia a pelenkát, holott a háziorvos sokkal inkább tartja a pácienssel a kapcsolatot, és jobban tudja, milyen állapotban van a beteg.

Ezért javasolták, hogy a családorvos a többhónapos előjegyzéssel működő szakrendelői vizsgálat és szakorvosi ajánlás nélkül is rendelhessen segédeszközt. Így a beteg gyorsan megkapja a megfelelő tüneti kezelést, de egyben minden lehetőség adott a szakorvos által előírt terápiához is. Mindehhez azonban jogszabály módosításra van szükség, amelyben megváltoztatják az alapellátók receptírási jogosultságait – foglalta össze Molnár László, az SCA Hygiene Products Kft. divízióvezetője egy keddi konferenciát követő sajtótájékoztatón. A Szociális Klaszter Egyesület és az SCA Hygiene Products Kft. közös rendezvényére szlovén szakértők érkeztek hazánkba, hogy kicseréljék tapasztalataikat a szociális intézményekben alkalmazott inkontinencia ellátásáról, a magyar modellről, és annak gyakorlati előnyeiről.

A tavaly életbelépett, új inkontinencia irányelv konkrét terápiás végpontot fogalmaz meg a tüneti kezelésben, az ajánlás nem általános, hanem betegprofil alapú, így a páciens a számára legmegfelelőbb kezelést kapja, ami nagyságrendekkel hatékonyabb – magyarázta dr. Radnainé dr. Egervári Ágnes neurológus, a Boldog Gizella Alapítvány Gizella Otthona intézményvezetője, a Szociális Klaszter Egyesület elnöke. Az irányelvben megfogalmazottak jól illeszkednek az alapellátás erősítéséhez, hiszen leszögezik, hogy „az első vonalbeli, nem invazív kezelést mielőbb el kell kezdeni a lehetőség szerinti teljes tünetmentesítés igényével. A beteg tüneti, konzervatív kezelésének megkezdése egyúttal az esetlegesen szükséges további vizsgálatok előfeltétele is.” Az ajánlás célja a vizeletinkontinencia hazai kivizsgálásának és ellátásának javítása, valamint egy országos lefedettségű, progresszivitási szinteknek megfelelő kontinencia hálózat működtetése. Az irányelv a felnőtt, női és férfi nem neurogén eredetű vizelettartási zavarok kivizsgálásában, megelőzésében, kezelésében és rehabilitációjában alkalmazandó, szem előtt tartva a költséghatékonyságot, eredményességet és biztonságosságot.

Az inkontinencia is népbetegség

Az átmeneti vagy tartós vizeletinkontinencia incidenciája és prevalenciája alapján Magyarországon népbetegség mértékű probléma, a lakosság mintegy 6,5 százalékát érinti. A népesség öregedésével együtt folyamatosan nő az inkontinensek száma is, ami az egyén és a társadalom számára is jelentős pszichés és anyagi terheket jelent. Az inkontinens állapottal együtt járó tünetekkel szemben a beteg társas környezete teljes mértékben elutasító, stigmatizáló és kirekesztő. A kezeletlen inkontinencia jellegzetes tünetei miatt a legelemibb társas tevékenységek sem láthatók el. Emiatt szakemberhez is csak nehezen fordulnak, inkább egyéb módon, tisztasági betétek vásárlásával, dezodorokkal próbálják leplezni a tüneteiket. Az első orvos-beteg találkozás alkalmával a betegek közel negyede tapaszalja, hogy a háziorvos érdektelenséget mutat a vizelettartási panaszok említésekor, és nem ajánl további érdemi kivizsgálást, segítséget.

Egy korábbi felmérésből az is kiderült, hogy a megkérdezettek 56 százalékának voltak inkontinens panaszai, azonban csupán 36 százalék vallotta magát inkontinensnek. Bár a kérdőívre kapott válaszokból a vizeletcsepegés formái pontosan nem állapíthatók meg, úgy tűnik, hogy a leggyakoribbak a kevert jellegű, majd a stressz típusú, végül a késztetéses panaszok. A kor előrehaladottságával mind a vizeletelfolyás, mind a hiperaktív hólyagszindróma gyakorisága növekszik. Egy budapesti felmérésben a nők 56 százaléka, a férfiaknak pedig 12 százaléka számolt be vizelettartási panaszokról, de csupán a válaszadók 30 százaléka a fordult orvoshoz. A Magyarország 2010-2020 átfogó egészségügyi szűrőprogramjában végzett felmérés részeredménye szerint a betegek 10 százaléka súlyos, 32 százaléka közepes, 58 százaléka enyhe panaszokról számolt be.

Szignifikáns szivárgás- és költségcsökkenés

Öt, aktív betegellátást nyújtó kórház és 25 szociális intézmény vett részt abban a mintegy négy hónapos felmérésben, amely az irányelv gyakorlati alkalmazását vette górcső alá. Mint arról dr. Egervári Ágnes beszámolt, intézményükben – ahol a lakók létszáma 105 fő, átlagéletkoruk 83 év, 55 százalékuk széklet és vizelet inkontinens, pelenkaviselő, 6 százalékuk csak vizelet inkontinens, pelenkaviselő, 15 százalékuk pedig vizelet inkontinens, betétviselő – szignifikáns csökkenést tapasztaltak az inkontinencia ellátás költségekben az irányelv alkalmazásának bevezetése után. Mivel az eldobható fehérneműt a beteg testi adottságainak, általános állapotának, valamint az inkontinencia mértékének megfelelően választották ki, 83 százalékkal csökkent a szivárgások száma. Ennek megfelelően csökkent a mosodai szennyes (35 százalékkal), valamint a hulladék mennyisége (15 százalékkal). Míg korábban 3,1, addig a pilotidőszakban 2,8 darab pelenkát használtak gondozottanként naponta. Kevésbé voltak leterheltek a munkatársak, hiszen az inkontinencia ellátás átlagos időigénye tíz, míg a kontinencia gondozásra fordított idő huszonöt százalékkal csökkent. Az otthonban a korábban az inkontinencia ellátásra fordított összköltség 36 százalékkal lett alacsonyabb.

Az inkontinencia ellátás jó tesztkörnyezete a szociális intézmény – tette hozzá Molnár László, ahogyan azt is elmondta, hasonló eredményeket tapasztaltak a felmérésben részt vevő valamennyi szolgáltatónál. Az inkontinencia irányelv gyakorlati hasznát szondázó felmérés egyébként annak a szakmaközi megállapodásnak köszönhető, amely az Semmelweis Egyetem Urológiai Klinikájának Antal Géza Alapítványa, a Magyar Kontinencia Társaság, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara, a Szociális Klaszter Egyesület és az SCA Hygiene Products Kereskedelmi Kft. írt alá idén február 22-én. A divízióvezető hozzátette azt is, a háziorvosok receptírásának korlátozásának feloldása mellett szükség lenne a támogatott gyógyászati segédeszköz-lista áttekintésére is, hogy valamennyi beteg a számára legmegfelelőbb eszközt kaphassa. Hangsúlyozta, a svéd illetőségű, az inkontinencia eszközök piacán vezető szerepet betöltő SCA Hygiene Products a megfelelő eszközválasztást, és nem az indokolatlan felhasználást támogatja. A modern, eldobható fehérneműk használata – a gyártási technológia fejlődésének köszönhetően személyre szabott eszköz választható –, valamint az irányelv alkalmazása együttesen csökkenti az összköltségeket és javítja az ellátás minőségét.

Először hallott arról, hogy az inkontinencia ellátására létezik protokoll – mondta lapunknak egy szlovén idősotthon vezetője, ahol szintén a demencia és az inkontinencia a két fő oka annak, hogy szociális intézménybe vonulnak a gondozottak, akik 700-1300 eurót fizetnek havonta az ellátásért. Szlovéniában arra törekszenek, hogy a gondozottak megőrizhessék méltóságukat, és minél tovább önállóak maradhassanak, ami a hazai inkontinencia irányelvnek is alaptétele.

Tarcza Orsolya
a szerző cikkei

(forrás: MedicalOnline)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés