hirdetés
2019. október. 17., csütörtök - Hedvig.
hirdetés

Kulcslyuksebészet: lehetne több minimál invazív operáció

Bár nem minden hasi műtétet érdemes laparoszkóppal operálni, a Magyar Sebészeti Társaság arra törekszik, hogy minél szélesebb körben alkalmazzák a minimál invazív beavatkozásokat.

Míg a kétezres évek elején a kolorektális daganatos betegek mindössze négy százalékát operálták laparoszkóppal, mára ez az arány 20 százalékra emelkedett, ami mintegy 1800 beteget jelent évente – derült ki azon a sajtóbeszélgetésen, amelyen a Magyar Sebészeti Társaság Coloproctologiai és Sebészeti Endoszkópos Szekciójának közös kongresszusára hívták fel a figyelmet a szakemberek. A rendezvénynek Siófok ad helyszínt október 3-5. között.

Kisebb vérveszteség, gyorsabb gyógyulás, kevesebb fájdalom, és gyorsabb műtét utáni lábadozás – sorolta a minimál invazív műtét előnyeit dr. Bursics Attila, az MST Sebészeti Endoszkópos Szekció elnöke, aki szerint a vastag- és végbélsebészet utóbbi tíz éves fejlődése jó példája annak, hogy megfelelő finanszírozás mellett – ezen a területen 2014-ben történt korrekció – gyorsan bővülhet a laparoszkópos beavatkozások száma. Az MST arra törekszik, hogy a finanszírozás más sebészeti területeken is ösztönözze a kulcslyuksebészetet.  A társaság onkológiai szekciója nemrégiben valamennyi közfinanszírozott kórházban felmérte a minimál invazív beavatkozások arányát, az intézmények 75 százaléka válaszolt a megkeresésre.  Többek között kiderült, hogy 5-10 centrumban már a meglehetősen bonyolult hasnyálmirigyműtétet is elvégzik laparoszkóppal.

A leggyakoribb laparoszkópos beavatkozás az epeműtét, és a sérvet is leginkább ezzel a módszerrel operálják, azonban a legnagyobb jelentősége mégis a daganatsebészetben lehet a kulcslyuksebészetnek. Bár az új gyógyszerek és sugárforrások is sokat tesznek hozzá a vastag- és végbélrákos betegek kezeléséhez, a végső gyógyulást a daganatok és/vagy áttétek sebészi eltávolítása jelenti. Az évente tízezer, újonnan diagnosztizált kolorektális daganatos beteg 50 százaléka kerül sebészkés alá, esetükben a minimál invazív módszerrel végzett operáció ugyanazt nyújtja, mint a hagyományos műtét – mondta Bursics Attila. Míg nemrégiben több tanulmány is arra utalt, hogy a méhnyakrák kezelésében a minimál invazív behatolás eredményei rosszabbnak bizonyultak, mint nyitott hasi műtét esetén, Bursics doktor szerint kolorektális daganatoknál az onkológiai eredmények tekintetében nincs különbség a nyitott és a laparoszkóppal végzett műtétek között. Hozzátette: laparoszkóppal a műtéti területről a sebész részletgazdagabb képet láthat, mint szabad szemmel, a műtéti terület jobban áttekinthető, viszont nem áttapintható.

Esztétika helyett betegbiztonság

A betegek jobb életminőségére hívta fel a figyelmet az MST Coloproctológiai szekciójának elnöke, dr. Willner Péter, aki szerint a kulcslyuksebészet esetén nincs rehabilitációs idő, és kisebb eséllyel alakulnak ki szövődmények. A szakemberek elmondták azt is, hogy bár a hasüreg felfújása esetleg jobban megviselheti a beteg keringési rendszerét, de ellenjavallata nemigen van a laparoskópos beavatkozásoknak, testesebb páciensek esetében is alkalmazható. Mint fogalmaztak: bárhol és bárkinél szabad ilyen műtétet végezni, ahol a műszeres és a személyi feltételek adottak. Willner Péter azonban hozzátette azt is, egyelőre hiányoznak a terület protokolljai, ami azért is problémát okoz, mert generálhatja a peres ügyek számát.

Míg a laparoszkópos diagnosztikához elegendő egy, a műtéthez kettő-négy lyukat is ejtenek a páciens bőrén, ami azonban sem az operáció, sem pedig az esztétika szempontból nem számít – magyarázta Bursics Attila, hozzátéve, az esetek többségében megoldható, hogy természetes testnyíláson keresztül emeljék ki az elváltozást a beteg szervezetéből. Willner Péter mindezt azzal egészítette ki, hogy a magánellátásban tapasztalható egyfajta marketing a vágások méretét illetően, azonban hozzátette azt is, hogy az egy- és a négymilliméteres seb közötti az ellátás szempontjából nincs különbség, a prioritás minden esetben a betegbiztonság.

Fotó: 123rf
Fotó: 123rf

A laparoszkópia megnyitotta az utat a kombinált műtétek előtt is, egyre gyakoribb, hogy egy ülésben távolítják el például a páciens epekövét és miómáját – említette meg Willner Péter, aki kiemelte: egyre nagyobb teret nyer a medencefenék komplex kezelése, amelynek során az urológus, a nőgyógyász és a sebész együtt látja el a beteget. A felnőtt lakosság negyven százaléka küzd vizelet- és széklettartási problémákkal, az ő életminőségükön javíthat a komplex kezelés.

A sebész szakvizsga feltétele adott számú laparoszkópos műtét elvégzése, a beavatkozások bonyolultságától, összetettségétől függően 10-50 operáció elvégzése már kellő gyakorlatot biztosíthat a sebészeknek – mondta Bursics Attila. Willner Péter ezt azzal egészítette ki, hogy bár a középkorú sebészek érezhetően hiányoznak a rendszerből, a fiatalok elhivatottak, itthon szeretnének maradni, ezért is fontos, hogy szakmai szempontból biztosítsák számukra a szakmai fejlődés lehetőségét.

Nem nélkülözhetetlenek a robotok

Míg néhány éve arról folyt a vita, hogy lehet-e a kolorektális daganatokat laparoszkóppal operálni, ma már az a kérdés, hogy endoszkóppal vagy robottal végezzék el a beavatkozásokat – mondta Willner Péter, kiemelve: Magyarországon egyetlen robot sem működik. Bár a robotsebészet meglehetősen drága, a technológia segítségével olyan elváltozások is elvégezhetőek – elsősorban az urológiában – amelyeket „emberi kézzel és szemmel” nem lehetséges megcsinálni.

Bizonyos beavatkozásokat megkönnyít a sebészeti robot – szögezte le Bursics Attila, ám hozzátette azt is, hogy számos tanulmány igyekszik kimutatni a robotokkal végzett műtétek előnyeit a kulcslyuksebészettel szemben, ám ez egyelőre nem sikerült.

Bariátriai sebészet: megérné az állami finanszírozás

A sebészeti robotok hiányánál sokkal nagyobb problémát jelent a magyar egészségügyben, hogy állami finanszírozással nem végezhető bariátriai műtét Magyarországon – fűzte tovább Bursics Attila. A kóros kövérség műtéti kezelése csak három magánszolgáltatónál érhető el, meglehetősen borsos áron, miközben egyre több a súlyosan elhízott ember. A szakember szerint mindez nem esztétikai kérdés, hiszen a túlsúlyosak cukorbetegséggel, magas vérnyomással küzdenek, tönkremegy a térdük, csípőjük, így az ellátásuk és gondozásuk végül sokkal többe kerül a társadalombiztosítónak, mint a gyomor bypass, vagy a gyomorgyűrű alkalmazása. Míg hazánkban mindössze 200 bariátriai beavatkozást végeznek évente, Olaszországban ugyanez a szám mintegy 80 ezerre tehető.

A páciensek műtét előtti felkészítése és utógondozása sem megoldott – sorolta a hiátusokat a főorvos, hiszen az endokrinológusnak, a pszichiáternek, a dietetekiusnak és a gyógytornásznak már a beavatkozást megelőzően kezelésbe kell vennie a beteget annak érdekében, hogy a műtét után is megfelelő legyen a compliance. Ugyanakkor elhangzott az is, hogy a nagykockázatú csonkító műtétet követően a páciens élethosszig tartó utógondozást igényel.

A laparoszkópos beavatkozásokat egyébként a betegek is pozitívan értékelik, és szívesebben vetik alá magukat a minimál invazív kezelésnek. Egy nemzetközi tanulmány, amely a laparoszkópos májműtétek eredményességét hasonlította volna össze a nyitott módszerrel végzett operációkéval azért fulladt kudarcba, mert egyetlen beteg sem vállalta, hogy felvágják a hasát.

Tarcza Orsolya
a szerző cikkei

(forrás: MedicalOnline)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés