2020. szeptember. 30., szerda - Jeromos.

Járvány és bioetika

A nem koronavírusos betegek érdekeit is szem előtt kell tartani, hosszú távon az ő ellátatlanságuk is okozhat idő előtti halálozást – mondta a Népszavának Sándor Judit bioetikus.

hirdetés

(...) Elfogadható az, hogy járványra készülő kórházakból súlyos betegeket adnak haza, akár olyan családokba is, amelyek nem képesek a megfelelő gondozást, ápolás, rehabilitációt biztosítani? Erősebb-e a járványtól rettegők joga a súlyos betegekénél?

Ez egy rendkívüli helyzet, és az egészségügyi törvényünk olyan speciális szabályokat fogalmaz meg járvány esetére, amelyek akár a betegek jogainak időleges korlátozását is jelenthetik. De itt sok a félreértés. Az emberi jogokat és a bioetika alapelveit járvány idején sem függeszthetjük fel. Az Európa Tanács a napokban megerősítette, hogy az emberi méltóságot ugyanúgy tisztelni kell, mint amennyire nem szabad megfeledkezni a tájékoztatási kötelezettségről. Li Ven-liang, ma már mártírként számon tartott kínai orvos példája is mutatja, mennyire fontos, hogy időben hozzáférjünk az információkhoz. Ő tudatta először a világgal, hogy a vírus emberről emberre is terjedhet. Emiatt retorziókban volt része, mégis neki köszönhetjük, hogy a vírus terjedésének mikéntje nem maradt még tovább titokban. Most különösen fontos a bizalom, hogy a hatóságok nyíltan közöljék, és el is magyarázzák az embereknek, hogy mit, miért tesznek. Az információknak pedig transzparensnek kell lenniük, hogy akár szakmai vitákat is lehessen azokról folytatni. Így tudnak az emberek leginkább alkalmazkodni a mindnyájunkat érintő korlátozásokhoz.

A beteg ellátáshoz való jogához, vagy a járványra való felkészüléssel kapcsolatos kiürítésről szóló utasításhoz kell inkább igazodniuk az orvosoknak?

Mivel ez egy elhúzódó járvánnyá válhat, az egészségpolitikának a nem koronavírusos betegek érdekeit is szem előtt kell tartania. Hosszú távon az ő ellátatlanságuk is okozhat idő előtti halálozást. Európa legátfogóbb bioetikai egyezménye, az oviedói azt írja elő a ratifikáló országoknak, köztük Magyarország számára is, hogy „megfelelő minőségű egészségügyi ellátáshoz való igazságos” hozzáférést biztosítson polgárainak. Ám az igazságosság elveit ez az egyezmény sem részletezi, de arra sem ad pontos útmutatást, hogy mi van akkor, ha szűkösek a források. A mostani járványban is csak akkor lehet a lehető legtöbb életet megmenteni, ha lesz elég orvos, eszköz mindkét betegcsoport kezelésére, azaz a kapacitások bírják majd a terhelést. Nemcsak arra kell gondolnunk, hogy növekvő betegszámot kell ellátnia az egészségügynek. Meg kell találni azokat a lehetőségeket, amelyekkel ebben helyzetben még növelhetők is kapacitások, hogy maradjon idő, erő a nem járványos betegek ellátására is. Nekem nagyon tetszett a kanadai gyakorlat: ott kiálltak a politikusok és megmutatták azt, hogy mit jelent, ha sikerül ellaposítani a megbetegedési görbét. Ha nem hirtelen és egyszerre jelennek meg az ellátórendszerben a koronavírusos betegek, akkor van lehetőség felkészülni, és maradnak olyan kapacitások, amivel a napi gyógyítási feladatok is menedzselhetők. Nemcsak azt mondták el, hogy most mindenkinek áldozatot kell vállalnia a járványhelyzetre való tekintettel, hanem azt is, miként fordítják a közösség hasznára azt az időt, ami az intézkedésekkel megnyerhető. Előremutató, hogy a napokban az Európa Tanács ajánlásokat fogalmazott meg a covid-19 járvány idején alkalmazandó etikai elvekről. Ebben kiemelik, hogy az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésnek, különösen a szűkös források tekintetében egyenlőnek kell lennie, és a hozzáférést kizárólag orvosi kritériumok határozhatják meg. Különösképp oda kell figyelni a legsérülékenyebb személyekre, a fogyatékkal élőkre, az idősekre, a menekültekre és arra, hogy senki ne szenvedjen hátrányos megkülönböztetést ellátása során.

Az orvos-beteg kapcsolatban is hozhat jelentős változást a járvány?

Hogyne. Néhány hete a Hastings Center, a világ egyik legfontosabb bioetikai kutatóközpontja új irányelveket adott ki a koronavírusos betegek kezelésének etikai kérdéseiről. Ennek egyik fontos eleme, hogy a korábbi, döntően betegcentrikus orvosi ellátás kiegészül a népegészségügy szempontjaival. Az orvos-beteg kapcsolat legfontosabb etikai normái, mint például a beteg felvilágosításának kötelezettsége, vagy a „ne árts!” elve irányadó marad, de emellett az orvosnak az egészségügyi ellátás közösségi szempontjaira is oda kell majd figyelnie. Én is úgy gondolom, hogy nem szabad az egészségügyi dolgozókat, orvosokat olyan helyzetbe hozni, amely szakmai integritásukat, esküjüket, lelkiismeretüket sérti, mert ez akár egész életen át tartó traumákhoz vezethet, és ezáltal a betegek bizalma is elvész. Ezért a járványhelyzetben is érvényesek az ellátásra vonatkozó etikai normák, még ha az egészségügy átmenetileg speciális biztonsági előírások szerint működik most.

A teljes interjú a Népszava Online-on

(forrás: Népszava Online)
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!