hirdetés
2017. november. 21., kedd - Olivér.
hirdetés

Húgyúti fertőzés helyett húgyúti diszbiózis

Nyilvánvaló bizonyítékok támasztják alá, hogy a vizelet nem steril, ez a tudás mégsem integrálódott a klinikai praxisba. Főleg az idősek esetében gyakori a felesleges és kártékony antibiotikus kezelés, írja a Journal of the American Geriatrics Society tanulmánya, ami a húgyúti mikrobiommal és az antibiotikus kezelést igénylő kivételekkel is foglalkozik.

hirdetés

A húgyutakban komplex és általában jótékony hatású mikrobiom él, írja cikkében Thomas E. Finucane, a Johns Hopkins Geriatrics Center gerontológusa, a „húgyúti fertőzés” mégis az antibiotikus kezelés egyik leggyakoribb oka (Urinary Tract Infection: Requiem for a Heavyweight). A húgyúti mikrobiom ismerete nem integrálódott a klinikai gyakorlatba, ami a kétértelmű definíciók mellett a kártékony túlkezelés egyik forrása.

A legtöbb klinikai vizsgálat fiatal és középkorú nőkkel foglalkozik, a férfiakkal és idősekkel kapcsolatos adatok igen hiányosak, azonban annyi elmondható, hogy a szignifikáns bakteriuria és a húgyúti tünetek igen gyakoriak, gyakorta együtt járnak, és általában spontán megszűnnek.

Egyik sem mutat erős összefüggést súlyos húgyúti megbetegedéssel, és nem valószínű, hogy bármilyen hasznot jelentene antibiotikus kezelésük (néhány fontos kivétel: terhes nők és urológiai sebészeti beavatkozás előtt állók esetében hasznos a tünetmentes bakteriuria antibiotikus kezelése, továbbá gerincvelő-sérültek és súlyos betegek, valamint invazív bakteriális fertőzésben szenvedők esetében életmentő lehet az antibiotikum). Azonban a légúti „fertőzésekhez” hasonlóan, a húgyúti „fertőzések” legnagyobb része esetében is felesleges az antibiotikus kezelés. A nem komplikált akut cisztitisz antibiotikus kezelésének is kevés a haszna.

Az orvosnak komplex döntési folyamat révén kell mérlegelnie, hogy a kezelés előnyei mikor múlják felül a hátrányokat. Azonban, mint Finucane kifejti, azok a standard bakteriúriával jellemezhető betegek, akik esetében geriátriai szindrómák – pl. delirium – alakul ki, a szakirodalmi adatok alapján bizonyosan nem profitálnak az antibiotikus kezelésből, sőt az idősek esetében az antibiotikus kezelés kártékony is lehet.

A geriáter azt is hozzáteszi: a „húgyúti fertőzés” és a „húgyúti tünetek” diagnózis egyaránt rosszul meghatározott, egyik sem alkalmas a kezelésből profitáló betegek azonosítására. A húgyúti mikrobiom fontosságának hangsúlyozása miatt Finucane inkább a húgyúti diszbiózis terminus használatát javasolja, és azt is hozzáteszi, hogy az orvosnak a betegek és rokonok oktatására is hangsúlyt kell fektetnie, akik a vizelet színének vagy szagának változása miatt automatikusan antibiotikus kezelést várnának el.

Dr. Kazai Anita
a szerző cikkei

(forrás: MedicalOnline)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés