Doktorhalak – a lehető legbiológiaibb terápiás eljárás
A neurodermitisz, pikkelysömör és ekcéma ellen alkalmazott halterápia mára az egész világon ismertté vált. Néhány szlovákiai beteg a csaknem hét éve működő bécsi szanatóriumban már kipróbálta a kezelést, sőt egy ideje idehaza is – Pöstyéntől nem messze – végzi egy állatorvos.
Az apró, mintegy 8–14 centiméter hosszú rágcsálóhalak, amelyeknek garra rufa, magyarul piros szívogató márna (Cyprinion macrostomus) a nevük, a törökországi Kangal-vidéken, az ottani melegvíz-forrásokban élnek, s a feljegyzések szerint évszázadok óta használják őket gyógyításra, maga makedóniai Nagy Sándor is élt a lehetőséggel. Egyébként Törökországban doktorhalaknak nevezik őket. A Kangal patak nagyon meleg (33–36°C-os) vizét csak ez a pontyfélék családjába tartozó hal bírja, s a termálpatakban uralkodó planktonhiány arra késztette a halakat, hogy más fehérjeforrásokat keressenek táplálékul.
A patakban a környékbeliek rendszeresen megmártóztak, és testük – az akkori higiéniai hiányosságok folytán – tele volt bőrbetegségekkel (pikkelysömör, gombás fertőzések, mitesszerek). A márnák falatozás közben nemcsak a felesleges hámréteget távolítják el, hanem enzimet tartalmazó váladékot (dithranol) is fecskendeznek a bőrbe, amely elősegítheti a gyógyulást. Ezek a kis halak, amelyek Iránban és Irakban szintén honosak, tehát lerágják a testről az elhalt bőrsejteket, s ezáltal megszabadítják a beteget több kellemetlen kórtól.
A halterápia során a páciensek beteg testrészeit, elsősorban a végtagokat bemerítik egy vízzel teli kádba, amelyben kangal-halak úszkálnak. A pikkelysömör kezelésekor például 350 van egyszerre a kádban (kozmetikai kezeléshez elég 200), s a doktorhalak apró szájukkal a szó szoros értelmében nagytakarítást végeznek – lerágják a beteg felhámréteget a kézről, könyökről, lábról, sőt még az arcról is.
Azok, akik a terápiát kipróbálták, úgy nyilatkoztak, hogy a módszer kíméletes és fájdalommentes, kezdetben legföljebb csiklandozáshoz hasonló érzést váltott ki bennük, s a harapdálások után semmiféle seb nem keletkezik, ellenben eltűnnek a vastag pörkök. A kúra után a végtagokon ismét egészséges lesz a bőr; kissé ugyan pirosabb a természetes színénél, de az érintettek számára az a fontos, hogy megszűnik az elviselhetetlen viszketés, a hámlás, a nyílt, vérző sebek, eltűnnek a gombák, s a neurodermitisz és a pikkelysömör esetében az elhalt hámsejtekből álló vastag réteg. A bőr megtisztítása nehezebb azokban az esetekben, amikor a pikkelysömör vagy az ekcéma az arcot is megtámadta. Ilyenkor a páciensnek teljesen a víz alá kell merülnie, orrát a műúszóknál látott csipesszel fogják be, s a szájában tartott csövön át lélegzik.
Annak, aki alá akarja vetni magát a kúrának, előtte meg kell vizsgáltatnia magát kezelőorvosával. Szívbetegeknél ugyanis veszélyes lehet a nagyon meleg víz. Vérző seb esetén sem végezhető doktorhalas kezelés. Egy kúra három hétig tart, napi kétórás kezeléssel. A betegeknek 7–8 hónappal a terápia után kell kontrollvizsgálatra jelentkezniük, addig havonta legalább egyszer – szükség szerint akár többször is – ismétlik a kezelést. Ez egyébként nem olcsó: egy óra több mint 30 euróba kerül, az egész kúra pedig idehaza ezer euró körüli összegbe (elég borsos ár, de külföldön jóval drágább), viszont állítólag hatásos. Ezt igazolja, hogy egyes német egészségbiztosító pénztárak úgy döntöttek, hogy a kezelési költségek 80 százalékát megtérítik betegeiknek. Nálunk ez még nem jellemző...
A halterápia – mondják a szakemberek – azért ilyen drága, mert a rágcsálóhalak nem olcsók. Egy példány akár 30 euróba is belekerül. A doktorhal nemcsak a gyógyításban, hanem a kozmetikában is jó szolgálatot tesz: rá lehet bízni a bőrradírozást, elvégzi a pedikűrt, manikűrt, simítja a ráncokat, mérsékeli a narancsbőrt (cellulitisz). Elég tíz percet üldögélni a vízben, amely meglágyítja a bőrt, s akkor munkához láthatnak a farkasétvágyú bőrevő halacskák – egyébként nincs foguk, a szájuk körül található bajusz szolgál reszelőként.
