2020. szeptember. 20., vasárnap - Friderika.
hirdetés
hirdetés

A transzplantáció olykor egzisztenciális katasztrófa

Egészségközgazdászok szerint a donorszervek tízmilliókat érnek, például egy vese átültetésével 53 millió forint spórolható meg, a transzplantáció ára másfél év alatt megtérül – írja a Népszabadság.

hirdetés

Az élő donoros beültetést nem (csak) a megtakarítások miatt szorgalmazzák, idézi a lap Szalamanov Zsuzsát, a Transzplantációs Alapítvány a Megújított Életekért nevű szervezet képviselője. Évente 5-7 fórumot tartanak betegeknek, esetleges donoroknak. A hallgatóság az orvosi előadások mellett transzplantáción átesett pároktól kap hiteles információt. Az értelemre és érzelmekre hatás sikerét mutatja, hogy minden fórum után jelentkezik kivizsgálásra 6-7 pár, s közülük 2-3 általában alkalmas lesz az átültetésre. Hazánkban megengedett a nem genetikai rokonok közötti élő donoros transzplantáció is, ha szoros érzelmi kapcsolatban, befolyásolástól mentesen, önként születik a döntés, s az adományozás ellenérték nélküli. Az engedélyt etikai bizottság adja, eléjük többnyire házas-, élettársak, vérrokonok vagy munkatársak, barátok kerülnek.

A szervre várók dilemmája a transzplantáció előtt: fogadja el az alacsonyabb minőségű életet, vagy vállalja a műtéttel akár a halál kockázatát is. A jó döntéshez bíznia kell a beavatkozást végző orvosban, a közreműködő egészségügyi személyzetben. A sikeres transzplantáció a korábbinál jobb életminőséget nyújt, de a szint fenntartásához sok feltétel teljesülésére is szükség van. A Magyarországi Transzplantáltak Szövetségének felmérése azt mutatja: az átültetettek egy része nem érzi, hogy élete teljes volna. Bár a heti 3-4 órás dialízist a vesebetegek súlyos korlátozásnak tartják, mégis, sok transzplantációra alkalmas ember veteti le magát a listáról. Tiltakozásuk egyik oka a műtéttől és a gyógyszermellékhatásoktól való félelem. Ha egy sikertelen átültetés után egy beteg visszakerül a dialíziscentrumba, általában olyan rossz hatással van a sorstársaira, hogy sok szervre várakozó törölteti magát. Ráadásul, míg a dializált beteg rokkantnyugdíjat kap, a transzplantáció után kikerül az ellátásból. A felmérés 2288 kérdőívének adatai szerint igen magas a 4 évnél régebb óta szervre várók aránya. Az átültetettek fele 4 évnél régebben kapta új szervét, 81 százalékuk leszázalékolt, negyedük (560 transzplantált) létbizonytalanságban él. 153-an úgy vélik, a családjuk miattuk létbizonytalanságba került. 46-an jelezték, hogy elvették a rokkantnyugdíjukat. Teljes munkaidőben a válaszadók 7, részmunkaidőben 6,3 százaléka dolgozott, a vállalkozók aránya 3 százalék, a többiek nyugdíjasok, munkanélküliek. Bár minden nyolcadik szervátültetett egyedül él, minden harmadik a sorstársaitól is elszigetelt, mégis, a közepesnél jobbra értékelték életminőségüket. Leginkább a pénzbeli és lelki támogatás növelését, szegénységük enyhítését igényelnék. A szövetség elnöke szerint nem védett munkahelyekre, hanem védett munkafolyamatokra lenne szükségük. Dönthetne például úgy a kormány, hogy ezentúl csak olyan zacskóba lehet árut csomagolni, amelyet megváltozott munkaképességű ember készített. Aki részt vesz a munkában, kapjon fizetést, s csak attól vegyék el a rokkantnyugdíját, aki nem óhajt beszállni a programba -  olvasható a nol.hu-n.

hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!