hirdetés
hirdetés
2019. november. 20., szerda - Jolán.
hirdetés

Gyermekkori hipertrigliceridémia: tapasztalatok 300 személyen

A hipertrigliceridémiáról (HTG) az utóbbi években ismertté vált, hogy a kardiovaszkuláris betegségek (cardiovascular diseases, CVD) rizikófaktora.

Ennek felismerése azért volt viszonylag késői, mivel a HTG-t gyakran más kockázati tényezők (pl. kövérség, alacsony HDL-koleszterin szint) kísérik, s ezért nehéz volt felbecsülni a HTG önálló hatását. A HTG emellett figyelmeztető jele az emelkedett inzulinrezisztenciával, az alacsony HDL-koleszterin koncentrációval és a kövérség miatt az adipociták diszfunkciójával járó metabolikus zavarnak.

Az öröklött, primér HTG ritka, viszont a szekunder HTG annál gyakoribb. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) kritériuma szerint metabolikus szindrómáról van szó, ha a triglicerid (TG) szintje eléri vagy meghaladja a 1,5 g/l-es koncentrációt – ez az Egyesült Államok lakosságának mintegy egynegyedében fennáll. A szekunder HTG a feltételezések szerint genetikai prediszpozíció talaján alakul ki, ha környezeti tényezők (pl. kövérség, hormonális vagy autoimmun szabályozási zavar) súlyosbítják a helyzetet.

Gyermekekre vonatkozóan – szemben az LDL-koleszterinnel – nincsenek ajánlások a TG-szint szűrésére és a HTG kezelésére. Az azonban ismert, hogy a gyermekkori HTG a hasnyálmirigy-gyulladás rizikófaktora és része a gyermekkori metabolikus szindrómának. Előfordulása 5–15 százalékos, de kövér gyermekekben jóval gyakoribb, 32 százalékos. Ennek ellenére viszonylag kevés közlemény foglalkozik a HTG-s gyermekek jellemzőivel, a komorbiditással és a HTG kialakulásához a gyermekekben hozzájáruló tényezőkkel.

Sarah D. de Ferranti és munkacsoportja nagy számú, 300 HTG-s gyermek és serdülő betegségének lefolyását és kezelését elemezte retrospektív vizsgálatában, amelyről a Clinical Pediatrics-ban számoltak be.

A személyeket egy gyermekkardiológiai ambulancián 2002 és 2005 között jelentkező gyermekek közül választották ki úgy, hogy koruk 2–19 év legyen, és éhomi TG-szintjük elérje a legalább 1,5 g/l-es koncentrációt. Előre meghatározottan 250 2–14 éves és 50 15–19 éves gyereket választottak ki vizsgálatra. A TG szintje szerint három súlyossági csoportba sorolták a gyermekeket: az első csoport TG szintje 1,5 és 3,99 g/l, a másodiké 4 és 9,9 g/l közé esett, a harmadiké legalább 10 g/l volt. A 3. súlyossági csoportba csak a gyermekek 2 százaléka, a 2. csoportba 7,3 százalékuk tartozott.

A HTG-s gyermekek jellemzői

A gyermekek mintegy fele fiú volt, legtöbbjük kaukázusi. Többségüknél volt CVD vagy CVD rizikófaktor a családi anamnézisben. A HTG-vel együttjáró komorbiditások közül a leggyakoribbak a metabolikus szindrómával voltak kapcsolatosak: túlsúly, inzulinrezisztencia és magas vérnyomás. Gyakoriak voltak a pszichiátriai rendellenességek is, 33 gyermekben fordultak elő – a kedélybetegségek után a második leggyakoribb a figyelemzavar és a hiperaktivitás volt.

Az első vizit idején a gyermekek 5,7 százaléka szedett lipidszint csökkentő gyógyszert, a legtöbben, 11-en 3-hidroxi-3-metil-glutaril-CoA (HMG-CoA) reduktáz gátlót (sztatint), mások epesavkötő rezint, ezetimibet vagy niacint. Omega-3 zsírsav forrást (halolaj, tőkehalmáj-olaj, lenmag derivátum) négyen fogyasztottak étrendkiegészítőként.

A gyermekek több mint háromnegyede túlsúlyos volt, mintegy egynegyedük magas vérnyomásos, és 11 százalékuknak acanthosis nigricansa volt. Lipaemia retinalis csak a 3. súlyossági fokozatba tartozó két gyermeknél fordult elő.

A kezelés eredménye

A gyermekeknek elsősorban étrendi változtatásokat írtak elő (77,7 százalékuknak kevés finomított szénhidrátot, 48,7 százalékuknak kevés telített zsírsavat tartalmazó diétát, és 48 százalékuknak több telítetlen zsírsav fogyasztását). A fizikai aktivitás növelését 61,7 százalékuknak javasolták. Gyógyszert viszonylag kevés gyermeknek írtak elő, összesen 11 százalékuknak, a leggyakrabban sztatint. Az omega-3 zsírsav fogyasztásának növelését – leginkább halolajat – 6,3 százalékuknak javasoltak.

A gyermekek 71,7 százalékát sikerült követni, 215 személyt. Esetükben a TG-szint átlagosan 0,88 g/l-rel, 23 százalékkal csökkent. Közülük 100 gyermekben (48 százalék) csökkent olyan mértékben a TG-szint, hogy alacsonyabb súlyossági csoportba kerültek – őket tekintették javultnak. Egynegyedük (26 százalék) ugyanabban a súlyossági osztályban maradt, amelyben kezdetben volt. A többiek (25 százalék) TG-szintje vagy emelkedett, vagy refrakterek voltak a kezelésre, ami alatt az értendő, hogy bár átmenetileg enyhébb súlyossági osztályba kerültek, később visszaestek.

A testtömegindex (BMI) erősen befolyásolta a kimenetelt: a legalacsonyabb BMI csoportba tartozók majdnem kétszer olyan gyakran javultak, mint a kövérebbek (70, illetve 42 százalék). Amint az várható volt, a TG-szint csökkenés kifejezettebb volt azokban, akiket gyógyszeresen is kezeltek (1,23 g/l-es volt az átlagos csökkenés).

A HTG-s gyermekek jellemzőinek megismerése és kezelésük eredményeinek felmérése sok új információval szolgált, azonban még mindig sokkal kevesebbet tudunk a gyermekkori, mint a felnőttkori HTG-ről.

Forrás: Sarah D. de Ferranti et al. Hypertriglyceridemia in a Pediatric Referral Practice: Experience With 300 Patients. Clinical Pediatrics, 2011, 50(4) 297–307.

Dr. Weisz Júlia
a szerző cikkei

(forrás: MedicalOnline)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés

Könyveink