hirdetés
2022. augusztus. 10., szerda - Lörinc.
hirdetés

Takács Péter: Nem a kilincset keressük! (Frissítve!)

Az előző másfél évben megkezdett munkát folytatják a Belügyminisztérium alá rendelt egészségügyért felelős államtitkárságon, a háziorvosi praxisok és a járóbeteg-szakellátók egy részét is az OKFŐ irányítása alá vonnák.

Nem új ötletekkel állunk elő, és nem a kilincset keressük azzal a csapattal, amellyel az elmúlt másfél évben is együtt dolgoztunk – ezekkel a szavakkal vezette fel előadását Takács Péter egészségügyért felelős államtitkár az IME XVI. Országos Egészség-gazdaságtani konferenciáján, ahol három pontban fogalmazta meg céljait. Ezek:

  • az egészségben eltöltött életévek számának növekedése
  • a lakóhely-közeli ellátások erősítése
  • felkészülés az elkövetkező évtizedek világjárványaira.

A prevenciós szemlélet megerősítése a legfőbb eszköz az egészségben töltött életévek számának növelésében – folytatta a részletekkel Takács Péter, aki ehhez előszedné az elmúlt tíz évben lezárult, a megelőzést célzó projektek tanulságait összegző dokumentumokat a fiókokból. Ezek sorában mérföldkőnek nevezte a népegészségügyi-termékadót (neta), amelyet megfelelő eszköznek tart a lakosság egészségtudatosságának növelésére.

Az egészségfejlesztési irodák (efi) szerepét erősítik a szűrés- és ellátásszervezésben, és prevenciós feladataik kibővítésére, az egészségben töltött életévek számában nagy veszteséget okozó korlátozó intézkedések feloldására számíthatnak a foglalkozás-egészségügyi szolgálatok.

Nagyobb szerep az OKFŐ-nek, kompetencia és differenciált bér a szakdolgozóknak is

A lakóhely-közeli ellátások kapcsán nagy hiba lenne kórházbezárásokról beszélni, a rendszernek dinamikusnak kell lennie, a lakossági igények és a földrajzi adottságok szerinti kiívásokra kell reagálnia – folytatta a szakpolitikus, hozzátéve, a rövid aktív ellátást biztosító rendszer mellett a tartós ápolási igények kiszolgálására kell törekedni. Járási egészségközpontként üzemelnek majd a későbbiekben a kisvárosi kórházak, annak híján a szakrendelők, ide „költöznek be” a kollegiális praxisközösségek vezetői is.

Miközben az állam homogén alapellátást kíván biztosítani, az önkormányzati fenntartás heterogén, kormányzati, irányítási szempontból vállalhatatlan rendszert hozott létre, ezért a körzethatárok kijelölésének feladata az Országos Kórházi Főigazgatósághoz (OKFŐ) kerül, a praxisjogról a praxiskezelő dönt, amelyet valós koncessziós és tulajdonjoggá kell tenni, és nagyobb irányítási jogot szerezni háziorvosi szinten.

Az önkormányzati fenntartásban lévő, heti 100 óránál nagyobb ellátási idővel rendelkező szakrendelők az OKFŐ irányítása alá kerülnek, ami ugyancsak az egészségügy reagáló képességet javítja – vélekedett Takács Péter.

Az orvosi béremelés következő lépcsőjénél a „szakdolgozókkal is foglalkoznunk kell”, hogy a bérolló tovább ne nyíljon – közvetítette a kormányzati szándékot a szakpolitikus, hozzátéve, hogy nemcsak az orvosok, hanem a szakdolgozók is számíthatnak arra, hogy a finanszírozásban megjelennek minőségi- és/vagy teljesítményelemek. Elmondta azt is, az orvosok és szakdolgozók között úgy kompetenciákban, mint a fizetések mértékében átmenetet képeznek majd a magasan képzett diplomás szakdolgozók, a mentőtisztek, dietetikusok, APN-ek.

A kórházak finanszírozásban szakmánként, lakosságarányosan határozzák majd meg az ellátási szükségletet, és a gazdálkodási keretet, az egyes beavatkozások árait kódkiigazítással adják meg, esetszintű kontrolling mellett.

Covid-tanulságok államtitkári szemmel

Az OKFŐ felállása óta a magyar egészségügynek erős operatív irányítója, és ez a jövőben is így marad – ígérte a szakpolitikus, aki szerint döntő szerepe volt az igazgatóságnak és az ott folyó szervező munkának abban, hogy a kórházaknak a koronavírus-járvány  3. hullámától kezdve már „nem magányosan kellett küzdeniük a dzsungelben”. Míg a pandémia első két hullámában az elektív ellátások száma a békeidőkben megszokott műtétszám 25 százalékára esett vissza, a következő felfutások alkalmával már mindössze csak 20 százalékkal mérséklődött.

Standardizáld többlethalálozásban „messze verjük” a balti államokat, Romániát és Csehországot – folytatta a járványkezelés hatásainak elemzését Takács Péter, aki elmagyarázta, hogy idehaza mind a bemeneti, mind a kimeneti oldalon széles spektrumon mérték a Covid-halálozást. Míg előbbinél figyelembe vették a Covid-diagnózist, a PCR- és antigén-gyorstesztek eredményeit, utóbbinál a közvetlen és közvetett halálokként szereplő Covidot is figyelembe vették, sőt, a azok a halálesetek is bekerültek a statisztikába, ahol csupán „melléklelet” volt a koronavírus.

A pandémia legnagyobb sikertörténete az oltási program volt, hiszen rövid idő alatt rengeteg embert lehetett beoltani – összegezte az államtitkár, aki újfent megígérte, hogy a szakma egyetértése nélkül nem kerül ágazati stratégiai javaslat a kormány asztalára.

Több pénz, kevesebb hatékonyság, visszatér az ellenőrzött várólista

Miközben óriási összegek érkeztek az egészségügyi büdzsébe az orvosi béremelések nyomán, a betegek húsz százaléka nem jut ellátáshoz a közfinanszírozott intézményekben – derült ki Kiss Zsolt, a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) főigazgatójának előadásából. Mint mondta, az elmúlt időszak tételes ráfordításai a bérjellegű kifizetések fedezetre szolgáltak, a teljes bérhányad a szakellátásban 85-86 százalékos, a dologi kiadások növekedést ugyanakkor nem követték a többletkifizetések. Bár óriási pénztömeg érkezett a rendszerbe, ám ennek nyomán a hatékonyság nem növekedett.

A NEAK ma egy pontérték után – a visszaeső ellátási számok és a megemelt bérek nyomán számítva – 3,80 forintot fizet egy német-pont után a járóbeteg-szakellátásban, az aktív fekvőbet-ellátásban pedig több mint 425 ezer forint egy súlyszám pontértéke. Így egy protetikei műtétre a tb-finanszírozás 2-2,4 millió forint, ami megfelel a magánszolgáltatóknál meghatározott árnak.  Hasonló torzulások figyelhetőek meg a krónikus ellátásban is.

Miközben az állami szolgáltatóknak a teljes ellátási spektrumot biztosítaniuk kellene, a torzult rendszer miatt az elmaradó ellátásokat a páciensek a magánszférában fizetik meg, vagy nem jutnak hozzá az adott ellátáshoz. Ezért a részleges bázisfinanszírozás mellett el kell mozdulni a teljesítménymérés és -finanszírozás irányába, ezeket az elemeket aktívan kell alkalmazni a rendszerben – mondta a főigazgató, hozzátéve, hogy ellenőrzés és kontroll nélkül nem lehet változtatni a hatékonytalan forrásfelhasználáson.

Míg 3 évvel ezelőtt még az OECD országok sorában is rendkívül jó volt Magyarország várólista-pozíciója, a Covid-járvány nyomán felhalmozódó ellátások tömegét nem sikerült érdemben lefaragni, annak ellenére, hogy a biztosító tavaly óta 30 százalékkal magasabb összeget fizet ezekért a műtétekért.

Két hónapos türelmi idővel szeptember 1-jével „élesbe fordul a várólista”, visszakapcsolják az összes kontrollpontot – mondta a NEAK főigazgatója, aki szerint olyan ellátási körökben is alkalmazni kellene ezt, mint például az onkológia.

Kifizetik azoknak a kórházaknak a többletteljesítményét, amelyek az átlagfinanszírozás mellett sem utasították el a betegek ellátását – ígérte egy kérdés nyomán Kiss Zsolt, hozzátéve, hogy ebben az időszakban is voltak olyan szolgáltatók, ahol 150-160 százalékos teljesítést tapasztalt a NEAK.

Nyereségek és veszteségek

Jó hír a szakmai konszenzusra való törekvés, valamint a teljesítmény- és a minőségi elemek beemelése a finanszírozásba – foglalta össze Sinkó Eszter, a Magyar Egészségügyi Menedzsment Társaság elnökhelyettese, majd néhány kritikus pontra is felhívta a figyelmet előadásában.

Miközben a megyei intézmények irányító szerephez jutnak, szűkültek a városi kórházak gazdasági önállósága és kompetenciái, ami nem jó irány Sinkó Eszter szerint. Csatlakozott ehhez a véleményhez később, a konferencia kerekasztala mellett Velkey György, a Magyar Kórházszövetség (MKSZ) elnöke is, aki úgy vélte, a rendszer működőképességének szempontjából fontos a városi kórházak bevonása a működtetésbe, mert ezek menedzsmentjeinek kialakult, bejáratott kapcsolatrendszerük van, és sokszor egyéni megoldásokra van szükség a helyi problémák megoldásához.

Sinkó Esztert meglepte az önálló járbeteg-szakellátók államosításának terve, álláspontja szerint ugyanis hiányozni fog ebből a szegmensből az a pénz, amit most az önkormányzatok beletesznek. Felhívta a figyelmet arra a veszélyre is, hogy a megyei kórházak alá rendelt rendelőintézetekből elszipkázhatják a nagy intézmények a munkaerőt, és így elindulhat egy kiüresedési folyamat.

Nem látja a járóbeteg-ellátás centralizálásának célját Pásztélyi Zsolt, a Medicina2000 Poliklinikai és Járóbeteg Szakellátási Szövetség elnöke sem, aki szerint a megyei kórházból nem lesz kellő idő és odafigyelés egy-egy kistérségi, 20-40 ezer főt ellátó rendelőre, amelyet viszont az önkormányzat a sajátjának érez. A központi irányítás szabályozását és szabályozottságát szerinte is meg kell teremteni, de elegendő csak funkcionálisan. Mint fogalmazott, nem szabad elveszíteni a szubszcidialitásból eredő előnyt, egyúttal felhívta a figyelmet arra is, hogy két év múlva önkormányzati választások lesznek, így a centralizálásnak politikai következményei is lehetnek.

Alapellátási „várólistát” szorgalmaz az országos kollegiális vezető

Magyar sajátosság, hogy az alapellátás kontrollálatlanul fogadja a betegeket, akik szabályozás nélkül hozzáférnek az ellátáshoz. Ezért Békássy Szabolcs országos kollegiális vezető háziorvos szerint a jövő alapellátásában a betegellátás rendjének is helyet kell kapnia.

Ahhoz, hogy a praxisok minőségi munkát végezzenek, az alapellátásban is meg kell jelennie a teljesítményfinanszírozásnak, megfelelő szakmai kontroll és ellenőrzés mellett. Míg korábban ebben a szegmensben 4-5 százalékot tettek a minőségi ösztönzők, ma ezek aránya három százalék körül van, amin a forrásbevonáson túl a finanszírozási struktúra átalakításával, az indikátorrendszer hatékonyabbá tételével lehetne változtatni.

A kollegiális praxisközösségek megalakítása jó alapot biztosít egy, a megelőzésre fókuszáló rendszer kialakításához, azonban a prevenciós rendelés akkor kaphat majd hangsúlyos szerepet, ha elkészül a működését meghatározó szakmai irányelv – mondta a kollegiális vezető, hozzátéve, hiányozik még néhány szabályzó ahhoz is, hogy a telemedicinális szolgáltatásokat a megfelelő hatékonysággal tudják alkalmazni a praxisokban.

Jenei: Januártól górcső alatt az intézményvezetők is

Feladatkörök, költségvetés, humánpolitika – ez a három legfontosabb terület, ahol a közeljövőben lépni kell. Erről már Jenei Zoltán országos kórház-főigazgató beszélt a konferencia kerekasztala mellett. Mint mondta, az egészségügyi ágazat minden szereplőjének, a háziorvostól a magánszolgáltatókon át a kórházakig mindenkinek tisztában kell lennie azzal, hogy társadalom és OKFŐ milyen feladatokat vár el tőlük, és ehhez kell igazítani a képzést, szervezést, irányítást. Csak így oldható meg, hogy a beteg ne vesszen el az ellátórendszerben.

Nem lehet az ágazatot felkészült, motivált, elkötelezett egészségügyi személyzet nélkül üzemeltetni – folytatta az OKFŐ vezetője, hozzátéve, hogy a jelenlegi szolgáltatási környezet nem változik meg differenciált, a teljesítményt tükröző bérezés nélkül. „A teljesítmény- és az átlagfinanszírozás dilemmáját azzal kell feloldani, hogy a feladatot helyezzük a középpontba, és az határozza meg a finanszírozást” – fogalmazott.

Nemigen tudok engedni abból, hogy a bérekben a felfelé és lefelé is legyen eltérítés – szögezte le, de hozzátette, még elemzik azt, hogy az orvosi béremelés következő részletét mindenki megkapja, vagy már jövő januárban megjelenjen az indikátorok mentén differenciált bérezés.

Az intézményi menedzsmentekkel szemben eddig is megfogalmazott elvárásokat az OKFŐ, azonban a minőség- és teljesítmény mérése rendszerszinten, átláthatóan, nyilvános szabályozási környezetben 2023. január 1-jétől fog elindulni. Az indikátorokat a saját környezetében igényelt lakossági szolgáltatások figyelembevételével fogják meghatározni az intézmények számára, bár míg finanszírozás nem objektív, és amíg nem a tényleges értéken fizetik ki az egyes ellátásokat, nehéz objektív mérőszámokat meghatározni – ismerte el Jenei Zoltán.

Az intézményvezetők munkáját évente értékelik majd többek között a betegellátás, a fluktuáció és a gazdálkodás monitorozásával. A meghatározott feladatok és elvárt eredmények teljesítésének a fizetésben is meg kell mutatkoznia – szögezte le a főigazgató. Mint mondta, az értékelés 80 százaléka objektív adatok, míg 20 százaléka, szubjektív elemek mentén, transzparens módon történik majd január 1-jétől.

Tarcza Orsolya
a szerző cikkei

(forrás: MedicalOnline)
hirdetés
hirdetés

Könyveink